Köz-ügy rovatunkban e héten azzal foglalkozunk, hogy az utcán élő emberek a belváros egyes területeit nyilvános illemhelynek használják, ami mind az itt lakóknak, mind a turistáknak kellemetlenségeket okozhat. Megkerestük Schmidt Istvánt, a Városfejlesztési és Városüzemeltetési Iroda vezetőjét, hogy megtudjuk, hogyan kezeli a város ezt a problémát.
Schmidt István
– Olyan összetett kérdéskörről van szó, amellyel a politikusoknak, a szociális ellátás intézményrendszerének is foglalkoznia kell, és aminek van városfejlesztési és városüzemeltetési része is. Ahol kutya és emberi piszok, vagy akármilyen szemét van, azt az üzemeltetési szerződéseink alapján el kell szállíttatnunk. Az ebekre és a szemetelésre van helyi rendelet, ami a közterületekre vonatkozik, de a hajléktalan kérdés ennél jóval több. Ez egy olyan jelenség, amelyet szociális alapon kell kezelni. A közterület-felügyelők folyamatosan járőröznek a város minden pontján. Ha tapasztalnak olyat, hogy közterületen végzi el valaki a dolgát, akkor a szükséges lépéseket megteszik. A hajléktalanokat azonban nem lehet közterületről elzavarni. Nem teheti meg se a közterület-felügyelő, sem a polgárőr, sem a rendőrség, csak akkor, ha renitens magatartást tanúsít. Mindenkinek joga van közterületen tartózkodni, ettől az alapvető jogtól nem lehet megfosztani őket – mondta el Schmidt István.
– Városfejlesztési oldalról úgy próbáljuk a helyzetet kezelni, hogy megnézzük, hol vannak olyan pontok, félreeső helyek, amiket folyamatosan kiszemelnek a hajléktalanok, hogy a dolgaikat elvégezzék. Próbálunk olyan funkciókat adni ezeknek a területeknek, amelyek más jellegű élettel töltik meg e helyeket (pl.: játszótér vagy olyan közösségi tér, ahol sokan megfordulnak, dús növényzettel ellátott parkrész, közvilágítás fejlesztés, stb.), ezáltal kiszorítjuk a hajléktalanokat, de akár az italozó fiatalokat is. Azzal nem tudunk mit kezdeni, amikor magánterületre keverednek, társasházi lépcsőházakba, pályaudvari várókba piszkítanak.
– Üzemeltetési oldalról a nyilvános illemhelyek telepítése nem vezet célra, Egy nyilvános illemhelyet a hajléktalan nem használni fog, hanem beköltözik. Emellett léteznek alapvető higiéniai követelmények is, ezért a nyilvános illemhelyeket elsősorban a sétáló vagy turista polgárok használják, akik e szolgáltatást pénzért veszik igénybe, a hajléktalannak azonban nincs pénze sem. Ettől azonban rosszabb a helyzet, mert nehéz úgy megoldani a kérdést, ha a hajléktalan nem is akar ennek részese lenni. Őt soha nem fogja az a dolog vezérelni, hogy azért menjen el egy nyilvános illemhelyre, hogy kulturáltan végezze el a dolgát.
Abban reménykedünk, hogy a közterületi funkciók megváltoztatásával, valamint a közterületi, folyamatos rendőri és polgárőri intézkedéssel, térfigyelő rendszer kiépítésével, a közterületen lévő hulladékgyűjtők zárt tárolókba rendezésével, de leginkább a hajléktalanok ellátásával ki tudjuk szorítani a jelenséget a közterületekről. Ez nem csak a hajléktalanokra, hanem a renitens polgárokra és ebtartókra is vonatkozik. Azzal viszont egyetértek, hogy a hajléktalanokat nem szabad megalázó, agresszív eszközökkel kezelni – számolt be róla az irodavezető.
A témához kapcsolódó cikkünk: http://www.vehir.hu/cikk/2011-04-11/szarhelyzet.html
