A Vajdasági napok rendezvénysorozat első napja tegnap este Fenyvesi Ottó kiállításának megnyitójával és zenés irodalmi estjével zárult. A Vajdaságból származó, immár veszprémi író, költő a ’80-as évektől készít kollázsokat, mostani tárlata egyfajta összegzése eddigi ilyen típusú munkásságának.
Virág Zoltán, egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Modern Magyar Irodalmi Tanszékének tanszékvezetője tudományos, kifejezetten szakmai megnyitó esszé-szövegében hangsúlyozta: Fenyvesi Ottó a dadaista poétika mindent elsöprő destrukciója mellett a körülöttünk lévő világban fellelhető morzsányi értelem után kutatva kortörténeti dekollázsokat hoz létre. A szóegyütteseket, képtöredékeket a művész szarkasztikusan szerkeszti szét, mintegy ellenkultúraként reflektálva a körülöttünk lévő bombasztikus konzumszöveg-áradatra. Valójában Fenyvesi Ottó kollázsművészete destrukció és konstrukció, széttöredezés és újraépítés.
Az előző bekezdésből is látszik, hogy a kiállítást megnyitó szöveg csupán művészeti alapként tekintett a falon függő alkotásokra, s önmaga is önálló irodalmi alkotássá vált. A tudományos hangvételű megnyitóra különféleképpen reagált a szép számú közönség: volt, aki feszült figyelemmel hallgatta, volt, aki egy idő után feladta a küzdelmet, és már nem törekedett a megértésre, másokat már az elejétől fogva csak a beszéd dallama ragadta magával.
A lényeg persze a képekben rejlik: Fenyvesi Ottó olyan technikát „talált ki”, amely átmenet a képzőművészet és az irodalom között. Kollázsai nem egyértelműen kalligrammák (képversek), talán közelebb állnak a posztmodern képzőművészethez, mint a lírához. A kivágott és újra konstruált szövegek, képek, szavak, szintagmák sajátos egysége érdekes látvány a szemnek, ám a szavak egymás mellé hajigálva is értelemmel bírnak, így a képek „szövegtartalmának” kibogozása egyben izgalmas feladat az agynak.
A tárlat megnyitása után Fenyvesi Ottó és Koko Kommandó zenés irodalmi estjét láthatták és hallhatták az érdeklődők a kiállítótérben. Fenyvesi a Halott vajdaságiakat olvasva című kötetéből és a most készülő Maximum rock and roll című könyvéből olvasott fel költeményeket, melyeket – pihentetésül – rock and roll (Ramones, Európa Kiadó, The Rolling Stones…) kötött össze.
Fenyvesi hétfőn este szándékoltan nem a vajdasági irodalom kiemelkedő, mindenki által tisztelt alakjait idézte meg kollázs-költeményeiben, hanem az elfeledettekkel, a kevésbé ismertekkel foglalkozott, többek között Kázmér Ernővel, György Mátyással, Csépe Imrével, Tamás Istvánnal, Komáromi József Sándorral.
A rock and roll versek pedig kis időutazásra hívták a közönséget a ’60-as, ’70-es és '80-as évekbe, amikor „várt ránk a rock and roll, és nem akartunk az NDK-ba szökni”, s amikor még volt olyan lány, aki „nem visel(t) bugyit, és szívesen olvas(ott) lírát, Adyt és József Attilát”.
