2019. április 23., kedd
Béla névnap

Az igazság a szabadság

Nagy Károlyt, az 1989-es március 15-ei ünnepi felvonulás egyik szervezőjét kérdeztük az esemény hátteréről és a történésekről.

Nagy Károly meghatározó alakja Veszprém kulturális és politikai életének. Hosszú éveken keresztül a veszprémi egyetem közművelődési titkáraként dolgozott, majd a Művészetek Házát igazgatta. 1989-ben a veszprémi MDF alapítótagjaként fontos szerepet játszott az első szabad március 15-ei felvonulás és megemlékezés megszervezésében.


Nagy Károly


– Ön hosszú éveken keresztül a veszprémi egyetemen volt közművelődési szakember. Milyen „rendszerfeszegető” március 15-ék zajlottak a ’80-as években városunkban?


Budapest, 1988. március 15.

– Március 15. nem volt nemzeti ünnep, a hivatalos megemlékezéseken kívül ünnepelni nem lehetett. Népművelőként a munkám során több olyan eseményt is sikerült szerveznem, amely visszaadta az ünnep üzenetét. Többek között meghívtam 1983-ban Veszprémbe, az egyetemre Galán Géza pozsonyi színészt, aki Petőfi-estjét adta elő az egyetemi és városi fiatalságnak. Az est után behívattak, mert Géza beválasztotta a műsorba a Föl a szent háborúra című Petőfi verset, amelyben ez a részlet található: Itt a próba, az utósó/ Nagy próba:/ Jön az orosz, jön az orosz,/ Itt is van már valóba'. Másnap az egyetemen már Lakatos János százados, az állambiztonság, veszprémi kulturális intézményekért felelős politikai tisztje faggatott, hogy miért került be ez a szöveg műsorba. 1987. március 14-én az egyetem aulájában bemutattuk Paál István Petőfi rock-ját, másnap pedig a Jánosi együttessel az egyetem E épületéből az ünnepi műsor után a diákság zenével a Petőfi táblához vonult koszorúzni. Egyszerűen leállítottak bennünket félúton, hogy mit is akarunk ezzel a felvonulással, de sikerült leszerelni a rendőröket, hogy a menet az egyetemi műsor része. Aztán 1988-ban Budapesten megtörtént az áttörés, az első nagyszabású megemlékezés: Szász István, Kis János, Tamás Gáspár Miklós és mások szervezésében a felvonulók a híres ’56-os október 23-i útvonalat bejárva ünnepelték március 15-ét.


Galán Géza estjének meghíhója - 1983. Veszprém

– Miért volt szálka a hatalom szemében március 15. hosszú időn keresztül, egészen 1989-ig?

– Mert 1848 – úgy ahogy 1956-is – a szabadságról szól. 12 pontunk alapja 1789 alapgondolata: a szabadság, egyenlőség, testvériség. 1848-ban Európa tavasza elsöpörte az abszolutisztikus monarchiákat, majd elbukott. Ám a forradalmi eszmények – a szólás-, a sajtó- és a vallásszabadság, a nemzeti, gazdasági függetlenség; a társadalmi együttélés legfontosabb tézisei – továbbéltek. A kiegyezés (1867) után a forradalom alapkövetelései közül sok megvalósult. A párhuzam - 1956 után a Kádár-rendszer nem adta meg ezeket a jogokat, csak engedett a szorításon, azaz becsapta a magyar társadalmat. Aczél György játéka a 3T működött: támogatott, tűrt, tiltott. A kommunista diktatúra tagadja az 1848-as forradalom eszményeit. Tehát aki a ’70-es, ’80-as években ünnepelte március 15-ét, az a szabadságot ünnepelte, tehát tagadta a diktatúrát, a korabeli hatalmat. Ezért nem lehetett nemzeti ünnep március 15.

– A ’80-as évek legvégén aztán kiszabadult a szellem a palackból. Hogyan zajlott az első szabad március 15. 1989-ben Veszprémben?

– Az MDF veszprémi szervezete kezdeményezte, hogy – ugyanúgy, mint Budapesten – az ellenzéki kerekasztal pártjai demonstratíve ünnepeljék meg március 15-ét. A Grósz-Pozsgay féle hatalom ’89 legelején bejelentette, hogy március 15. nemzeti ünnep. Ez már az ellenzék győzelme volt, a hatalom szaladt az események után. A hatalom akkori képviselői Veszprémben is igyekeztek felügyeletük alá vonni az eseményeket. Megtudták, hogy a veszprémi ellenzék is tüntetésszerűen akarja megélni március 15-ét, azaz nem velük akarjuk megünnepelni az eddig azt tagadóival. Bongor Erzsébet, a Hazafias Népfront városi titkára, a városi pártbizottság ideológiai titkára és Szekeres Imre, a városi tanács kulturális elnökhelyettese meghívta az ellenzéki szervezőket egy egyeztetésre. A lényeg, hogy ők közösen, velünk akarták ünnepelni március 15-ét. Mi pedig nem akartuk.


A Petőfi tábla koszorúzása - 1989. Veszprém

– Végül mégis együtt vonultak fel velük. Mi volt az oka?

– Közben a városban elkezdték híresztelni, hogy a munkásőrök majd szétverik a felvonulást. Úgy döntöttünk, hogy akkor biztosan nem támadnak ránk, ha velük együtt megyünk, tehát nem a megalkuvás volt a döntés oka, hanem ez a tény. A hatalom képviselői persze győzködtek, hogy az 1989-es politikai helyzethez aktualizált 12 pontunkból kettő-hármat vegyünk ki, merthogy azt ők nem vállalhatják. Nem engedtünk, azt válaszoltuk, hogy ha nem akarnak, akkor nem kell velünk ünnepelniük.


A felvonulás 1989. március 15-én - Veszprém

– Mi történt az ünnepi felvonuláson?

– Elkészítettük a tábláinkat, a szórólapjainkat, az énekes-füzeteinket, és március 15-én a Kossuth Lajos iskola melletti térnél gyülekeztünk, ugyanis ez volt a 1848-49-es emlékmű eredeti helye Veszprémben. (A’60-as években kitették a Dózsába, mert a Pártbizottsággal szemben nem tűrték Pap Jánosék.) Körülbelül 8000-en lehettünk a felvonuláson, ebből 600-an tartoztak a reform-kommunistákhoz, ők aztán ténferegve sétáltak, figyeltek bennünket. A Kossuth utcán vonulva azt figyeltük, lesz-e provokáció, de később kiderült, hogy Szekeresék csak azért dobták be a munkásőr fülest, hogy ők is ott lehessenek. Ugyanakkor a katonai biztonsági szolgálat részére kettős parancsot adtak ki: Oláh vezérkari főnök éles lőszerrel küldte ki a civilbe öltözött, kokárdás katonákat, azzal a paranccsal, hogy „rendbontás” esetén verjék szét a tüntetést. A katonaság politikai főcsoportfőnöke pedig „rendbontás” esetére passzív magatartást rendelt el. Ezt 2011-ben tudtuk meg. A Petőfi emléktáblánál megálltunk, ott egy egyetemista diák tartott beszédet, a Dózsa téren pedig Horváth Balázs az ellenzék részéről, Asztalos István az MSZMP részéről és egy KISZ-titkár kislány szólt az összegyűlt ünneplőkhöz. Horváth Balázs márciusi ifjakként szólította meg az összegyűlteket, beszélt a ’48-as eseményekről, az aktuális helyzetről, és pontosan megfogalmazta a ’89 előtti mocskos rendszer visszásságait: „Erőszakra nem épülhet demokrácia. Börtön, gumibot, parancsszó és tiltás a kéznek és a nyelvnek vigyázzt parancsolhat, de a szellemnek soha. Most, midőn ismét küzdenünk kell nemzetünk fennmaradásáért, érezve és tudva, hogy az erkölcsi, politikai és gazdasági összeomlás határán állunk, egyik legfőbb támaszunk 1848 példája.” – mondta Balázs.


Dr. Horváth Balázs beszédének részlete - 1989. Veszprém

– Kik voltak az ellenzék részéről a legfontosabb szervezők?

– Horváth Balázs, Hegedűs Tamás, Szabó Tamás, Paczolay Gyula, Horváthné Búzás Anna, Papp Sándor és jómagam.


Gyerekek és virágok az 1848-49-es emlékműnél - 1989. Veszprém

– Milyen hatása volt a felvonulásnak, rendezvénynek?

– Megtörtént a gátszakadás. Másnap a NAPLÓ első oldalán jelent meg az esemény, nagy fotóval, részletes beszámolóval. A veszprémi polgárság örült, hogy végre szabadon ünnepelhette Petőfi napját.


Az aktualizált 12 pont - 1989. Veszprém

– Ön szerint miért nem lehetett sokáig nemzeti ünnepünk március 15.?


Márciusi dalos füzet - 1989. Veszprém

– A 12 pontot akkor lehet megélni, demonstrálni, vagy akár erőszakkal átvinni, amikor az ember megünnepli. Azért akadályozták az ünneplést, hogy még csak szóba se jöjjön, vajon létezik-e Magyarországon sajtószabadság és szólásszabadság. Kádárék engedtek, demonstrálták a „játékot”: például az Aczél-korszak végén lehetett róla tanácskozni, puhán írni, de szabadon megünnepelni nem. A teljes igazság a szamizdatban, a második nyilvánosságban jelent meg.

– Véleménye szerint miképpen lehet méltó módon ünnepelni március 15-ét?

– Vissza kell nyúlni a gyökerekhez, azt kell megélni, ami ’48-ban történt. Olvasni kell Petőfi verseit, Francsics Károly borbély naplóját, amelyben leírja a korabeli veszprémi eseményeket. Meg kell tapasztalni azt a felszabadulást, amit ők megéltek. A történetet kell újraélni, hiszen csak a történet újramesélésével lehet bizonyítani azt, hogy 1848 valóság volt. Meg kell ismerni a korabeli események mozgatórugóit és azt, hogy mivel azonosultak az emberek, újra kell hallani az akkor elhangzottakat. 1848 eszményei nem überelhetők, a világ ebből a szempontból nem változott. Át kell élni a folyamatot, és meg kell mutatni a fiataloknak március 15. értékeit, eszméit – és tovább fogják vinni. Ugyanis az igazság a szabadság. Mindenki arra született, hogy megtalálja az igazságot, és megélje a szabadságot.