Heti Ügy-kontrollunkban 1848. március 15. ünnepének kérdéskörével foglalkozunk. Megkérdeztük a veszprémi járókelőket, hogyan ünnepelnek, miként élik át mácius 15. élményét, üzenetét.
Czerján Melinda és Czerján Tímea
Tanulással és pihenéssel tölti a hosszú hétvégét Czerján Melinda és testvére, Tímea. – Az iskolában belénk verték az ünneplést, kötelező volt megjelenni, most mi döntjük el, hogy részt veszünk-e rajta – mondják. Ha „rátalálnak” egy-egy ünnepségre, belenéznek a műsorba, de nem tervezik előre, hogy valamilyen megemlékezésre ellátogatnának. Melinda most végzett az Pannon Egyetemen, korábban sokszor szerepelt ünnepi műsorokban, Tímea most első éves, ő is szavalt néhányszor verset. Azt mondták, a fellépések alkalmával mindig maximálisan átérezték az adott ünnep mondanivalóját.
Vörös Józsefné
A hazafiság érzése tölti el a nyugdíjas Vörös Józsefnét március 15. közeledtével. Egy-egy rendezvényre ellátogatnak a férjével, de az idei programot még nem tekintették át. Úgy érzi, a politika túl nagy szerepet kap az ünneplések alkalmával, nincs helye a megemlékezéseken ilyen jellegű megnyilvánulásoknak. Tapasztalata szerint a mai fiatalok nincsenek tisztában a szabadságharc történéseivel, nincs meg bennük az az érzés, amit a márciusi ifjak adnak a jelennek.
Pap Gergely
Pap Gergely vállalkozó örül, hogy lesz egy hosszú hétvégéje, a március 15-ével kapcsolatos ünneplésekből azonban nem veszi ki a részét. Általános és középiskolai évei alatt muszáj volt ünnepelni, most már nem, de ha a televíziót kapcsolgatva egy megemlékezésre talál, szívesen végignézi azt.
Günther Kinga
A padányis Günther Kinga jól ismeri 1848/49 történéseit, tavaly aktívan részt vett az iskola ünnepi műsorában, s nemrég írt dolgozatot ebből a témakörből. Nem szívesen veszi fel az előírt ünnepi öltözéket, jobban örülne, ha ő dönthetné el, milyen ruhában tiszteleg a múlt történései előtt. – Magyar vagyok, így természetesen szeretek megemlékezni az ilyen dolgokról – állítja. Mint mondja, sokat tettek a szabadságharc hősei azért, hogy ő most így éljen, az a minimum, hogy kitűzi a kokárdát, és megemlékezik róluk. – Bátorságot tanulhatunk tőlünk, s azt, hogy fel kell vállalni véleményünket – véli.
