Sokan ismerik őt az egyetemről, sokan az üzleti világból, sokan veszprémi kávéházakból, utcáról. Oravetz Dani azon emberek közé tartozik, akik egészében próbálják szemlélni a világot. Szerencsés, mert környezetéből csak a jóra koncentrál, ebből próbál építkezni, és ezt próbálja közvetíteni az üzletben, magánéletben.
Oravetz Dani
– Nem kezdhetjük máshonnan, mint az egyetemről. És ha egyetem, akkor Rizsa.
– A Rizsa nem egyszerűen egy újság volt, hanem igazi szellemi műhely. Megfelelő emberek találkoztak megfelelő helyen. Ezért hihetetlen energiák mozdultak meg az újságban, dinamikusan fejlődtünk – kezdtük mint egyetemi lap, majd folytattuk mint városi, és országosként fejeztük be. Fénykorában közel ötvenen dolgoztak benne. Olyanok voltunk, mint a „Holt költők társasága”, csak pozitív kicsengéssel. Visszatekintve nyugodtan mondom, hasonlóan a mai Facebookhoz, a Rizsa is egyfajta virtuális, közösségi szerveződés volt.
- De aztán vége lett. Befejeztétek.
– Pontosabban, csak abbahagytuk. Amikor elhatároztuk, hogy a diploma, az egyetem sikeres befejezése a legfontosabb, abban maradtunk, hogy egyszer, valamikor, valahol, valamilyen formában még folytatjuk...
– Miért nem lettél újságíró, szerkesztő?
– Sokan kerültek különböző médiumokhoz, és a mai napig dolgoznak újságíróként, fotósként. Részemről a Rizsának köszönhetően töltöttem egy nyarat a HVG (Heti Világgazdaság – szerk.) szerkesztőségében. Ajánlottak szerződést, ami hatalmas dolog, de nem éltem vele. Tudtam, éreztem, nem ez az én utam.
– Azért a közelében maradtál, hiszen a vállalkozásod nem áll távol a média világától.
– Internetes profittermelő rendszerek születésénél bábáskodom. Próbálom megtalálni a legjobb megoldást cégeknek, magánszemélyeknek, hogy hatékonyabban tudjanak értékesíteni a világhálón. Itt is nagyon fontos a lényeglátás, a kreativitás, mint az újságírásban. Az alapfilozófiám, hogy mindig azonosulni tudok az általam menedzselt cégek sikereivel. Magaménak érzem őket, csak így lehetek hatékony, csak így lehet együtt dolgozni.
– Milyen médiát hoznál létre, ha minden lehetőség adott lenne hozzá?
– A média kétélű kard. Lehet vele kenyeret szelni, táplálni vele, építeni. Lehet vele fejeket vágni, vagyis rombolni, pusztítani. Ha rajtam múlna, az elsőre helyezném a hangsúlyt. A világ szép, érdekes, hihetetlenül csodálatos, örömteli dolog, rendkívül érdekes és tanulságos történetek húzódnak meg a hétköznapok eseményei mögött. A média arra hivatott, hogy ezt bemutassa. A sajtó dolga az is, hogy érdeket védjen, kiálljon az értékek mellett, figyelmeztessen a veszélyekre, a változásokról írjon. Egy újság önkifejezés. Ezért nagyon fontos – főleg az internet világában –, hogy milyen finom eszközzel dolgozunk. A” pillangó-effektus” fokozottan igaz mai világunkra. Minden, mindennel összefügg, és nagyon hatunk egymásra. Hihetetlen nagy szerepe van, lesz a kreativitásnak, az istenadta tehetségnek, a kellő alázatnak. A média létrehozása is olyan, mint egy mű, egy művészeti alkotás.
– A te „művészeti alkotásod” nyomtatott, elektronikus, digitális lenne?
– A jövő egyértelműen a digitális, netes médiáé. És ne gondolkodjunk a szokásos újságban! Manapság – az okos telefonok korában – bármelyik felhasználó alakítója, részese, elszenvedője a médiának. A híreket halljuk a tévében, a rádióban, mindenhonnan harsognak. A netes médiának ennél többet és mást kell nyújtania. A jövő újsága olyan, mint egy kávéház, ahol elolvashatod a híreket, hallgathatsz zenét, nézhetsz tévét, beszélgethetsz, figyelhetsz, bámészkodhatsz, ismerkedhetsz. Ennek a kávéháznak a sajátosságait kell kitalálni, és akkor megvan a sajátos, ideális média.
– Amit miből tartasz el? Sokan állami, önkormányzati pénzeket várnak, vagy egy biztos céget háttérnek. Nem olyan könnyű eltartani, fenntartani egy médiumot – még az olcsóbb interneteset sem.
– A Rizsát egy öt négyzetméteres kis, ablaktalan helyiségből menedzseltük anno – és ennek ellenére sikeresek voltunk. Tehát nem a háttértől függött. Sokan úgy gondolják, ha pénzem lenne, ha sikeres lennék, akkor mosolyognék – akkor minden jó lenne. Nem. A dolgok pont fordítva működnek. Elsőként mosolyogj, aztán sikeres leszel. Először építsd fel a saját működő rendszeredet, és akkor lehet hozzá pénzt rendelni. Ezért mondtam, ne iparosok legyünk, hanem művészek. Teremtsünk egyedi, minőségi tartalmat a hasábok mögé.
– Akkor konkretizáljuk a fentieket!
– Veszprémi szellemi műhely kell, ahol a közösség együtt hív életre új és új dolgokat. Annak örülnék, ha olyan társakra találnék, akik magukénak éreznék az ötleteket, akikkel közösen, együtt lehetne gondolkodni, alkotni. A kultúrában óriási lehetőségek vannak. Jómagam is írok novellát, regényt, tanulok festészetet – és ezek az üzleti tevékenységemtől nem elvonnak, hanem erősítik azt. Egy ilyen fajta erősítést szeretnék kialakítani ebben a műhelyben. Nagyon fontos, hogy trendet kell teremtenünk, igazi egyedit alkotni.
