Kossa György, a Mal állami felügyeletét ellátó bizottság vezetője elmondta, hogy az átállás már hétfő délután befejeződik, és üzemszünet vagy leállás nélkül sikerült megvalósítani a mérföldkőnek számító technológiaváltást. Kiemelte, hogy a működő tározóban még csaknem négy hétre elegendő hely lett volna a régi technológiával keletkező folyékony vörösiszapnak, de az állami felügyelet – a lakosság és a közvélemény megnyugtatása érdekében – sürgette az átállást. A száraztechnológia bevezetését a tavaly október 12-én létrehozott felügyelet azonnal megvizsgálta, és megkezdte a feltételek kialakítását, az átálláshoz szükséges szűrőberendezéseket novemberben megrendelték.
A hatórás folyamat végén a folyékony iszap kivezetését szolgáló csővezetékeket levágják és behegesztik, ami meggátolja a régi technológia esetleges visszaállítását a tározó területén. A száraz eljárás folyamán keletkező mellékterméket a Mal részben ideiglenesen üzemi területen tárolja, majd teherautókkal szállítják a X-es kazettába, megerősítve ezzel a IX-es és X-es tározók közös gátjának falát.
A gyárban a száraz vörösiszapot kezelő épületrész egy külön üzemcsarnok, ide építik be májusra a külföldről megrendelt három szűrőberendezést. Jelenleg, a technológiaváltás első szakaszában, az 1100 négyzetméteres csarnokban egy nyomószűrő üzemel, az ezen áthaladó vörösiszapot még gipsszel semlegesítik. A tározóba kerülő anyag így már ötven százalék feletti szárazanyagtartalmú lesz, szemben a korábbi 15 százalékkal. A második lépcsőben a szűrést már kamrás nyomószűrővel végzik, s teherjárművekkel hordják ki a keletkező “földnedves” anyagot a tárolóba. A harmadik nyomószűrő beszerelését követően már a gipszezés is elhagyható, és a legfontosabb, hogy a tározókban többé nem gyűlik össze víz.
A timföldgyárban 1942 óta tárolták a vörösiszapzagyot, mostantól viszont folyékony helyett “földnedves” anyag lesz a gyártás mellékterméke.
