Az időszakos kiállítás megnyitójának nem is lehetett volna jobb dátumot találni, mint október 17-ét, Szilágyi László születésnapját. Erre az alkalomra a kiállítást szervező Művészetek Háza és maga az alkotó, Szilágyi Zoé is régóta készült, hiszen egyfelől a kulturális intézmény Európa Kulturális Főváros programban vállalt street art irányvonalának egy újabb látványos mérföldköve, de ami a helyi identitásban még erősebben jelen van, Szilágyi Lackó emléke előtt méltó tisztelgés volt.
Hiszen, ahogy Szilágyi Zoé is mondta a kedd délutáni megnyitón, ők ketten nem csak egy párt alkottak, hanem alkotótársak is voltak. Nem volt ugyanolyan a stílusuk, Lackó az expresszionista stílusban mélyedt el, Zoé pedig saját magáról úgy nyilatkozott, mint az outsider art képviselője, azaz stílusirányozatokon kívüli kreatív alkotó.
Viszont azzal, hogy a 80-as és 90-es években szinte végig egymás mellett voltak és közösen alkottak, óhatatlanul is hatottak egymásra. „Ha ránézett valaki Lackóra, miközben festett, ő is belülről jövő késztetést érzett, hogy csináljon valamit. Olyan volt, mint amikor szól a zene és késztetést érzünk rá, hogy elkezdjünk táncolni. Ilyen energiák voltak benne” – ezt Zoé mesélte alkotótársáról az utcagalériában nyílt kiállításon, ahol az ő 80-as és 90-es években készült képeinek a reprodukcióit állították ki, amelyek közt Lackó portréja is megjelenik Zoé egyedi stílusában prezentálva.
A közönség egyfajta időutazáson is részt vehetett, de nem csak azért, mert több évtizedes művészetet foglalnak össze a kiállított képek. Sokkal nagyobb hatást gyakorolt Zoé jelenléte a közönségre, aki először Grászli Bernadett, a Művészetek Háza igazgatójának kérdéseire válaszolt, majd átvette a gondolatmenetet és visszarepített az időben a 90-es évek elejére, amikor ő és Lackó Veszprémbe jöttek. Elsősorban Zoé ragaszkodott a városhoz, ami akkoriban egy álmából ébredező Csipkerózsikának tűnt, ahol kezdett életre kelni az alternatív művészet is. Ők ketten pedig vekkerként jelentek meg ebben a közegben, egyedi stílusukkal és vitathatatlanul egyedi megjelenésükkel, ahogy ők mondták, sokkterápiában részesítették nem egy alkalommal a közönséget.
Az emberek, sokszor a gyerekek is megállították őket az utcán, autogramot kértek, televíziós talk-show-ba hívták őket, idézte fel Zoé azt a korszakot, amibe ő maga benne ragadt, éppen ezért a mostani kiállításra készült képeken is az akkori alakokat élesztette újjá.
Hogy most mit gondol Veszprémről és Magyarországról Szilágyi Zoé, arra is kendőzetlenül válaszolt a punk művésznő. Szerinte sok potenciál van bennünk, de nem vagyunk elég merészek, hogy a felszínre hozzuk ezeket. Azzal is tisztában van, hogy bár a műtermek jól ismerik az ő és Lackó nevét is, talán el is ismerik a művészetüket, de tartanak tőle, hogy megszervezzenek egy kiállítást vele.
Veszprémben viszont ennek nem volt akadálya, a Szilágyi László utcagalériában pedig egészen 2024. március 31-ig lesznek láthatók a képek.
