Emlékszem, történelemórán mindig csak amolyan ajánlott olvasmányként, hosszúra nyúlt lábjegyzetként szerepeltek az őseink hétköznapjaira – étkezési szokásaikra, öltözködésre, rituálékra – vonatkozó fejezetek. Nem időztünk el felettük, mert nem voltak annyira fontosak. Pedig az identitásunkat sokszor pont az ilyen lényegtelen részletek formálják. Ki vagyok én? Mivel foglalkoztak az őseim? Ők is azt szerették, amit én? Miként gondolkodtak az életről? Hogy érezték magukat a lakóhelyükön?
De nem csak egyénenként lehetnek fontosak ezek a részletek. Egy város identitását ugyanúgy formálják az ott élők. Vállalkozásokat alapítanak, közösséget formálnak, a beköltözők hozzák a világlátásukat, a szokásaikat, amiket mások átvehetnek, és aztán ezek a részletek azok, amik összeadódnak és az alapját adják a nagyobb, sorsformáló eseményeknek.
Ezt szeretné megmutatni az Európa Kulturális Fővárosa program részeként létrejött Privát Veszprém projekt is, ami ismert és ismeretlen veszprémiek életén keresztül avat be a helytörténetbe. Egyrészt egy kiállítással: csütörtökön nyílt meg az ActiCityben a Veszprémi családtörténetek című szabadtéri tárlat, mely a város történetét az itt élők privát történetein keresztül mutatja meg. Régi, archívumokból előkerült és mai, Csobay Bence által fotózott képek egymás mellé helyezve veszprémi családokról: van köztük négy generáció óta a Temetőhegyen élő német földműves család és pár éve beköltözött fiatal házaspár, büszke jeruzsálemhegyi iparos família és katonaként betelepedett veszprémi is. Fiatalok és középkorúak, többgenerációs családok, unokatestvérek és egyedülálló családtagok, akik szívesen elhozták régi fényképeiket és meséltek történetükről.
A projekt egyébként nem előzmény nélküli. Brányi Mária alpolgármester a megnyitón elmondta, 2010-ben hasonló kezdeményezést indítottak útjára a Veszprémi Kaleidoszkóp sorozat kapcsán, amikor családi fényképek segítségével mutatták be a Cserhátot. Ezúttal nem városrészről van szó, de a projekt – melynek ötletgazdái és alkotó Szauder Dávid médiaművész és Can Togay, a VEB2023 művészeti és kreatív főtanácsadója voltak – hasonló elképzelésen alapul, azaz azon, hogy a polgárok aktív bevonásával fedjük fel a város történelmét.
A kiállítás mellett pedig egy másik kezdeményezés is mesél a múltról: az az öt köztéri installáció, mely során a város életét jelentősen alakító híres veszprémi személyiségek szobrai kerültek ki egykori otthonaik elé. Ennek kapcsán Can Togay arról beszélt, bár nem látjuk őket, elődeink minden pillanatban velünk vannak, az otthonunkban, az épületben, ahol dolgozunk, a pékségben, ahol a kenyeret vesszük, a kulturális intézményekben vagy éppen az utcán járva. Lépteikkel egykor ők koptatták ki a köveket, kezük formálta az épületeket, összességben a várost, amiben élünk. Ezeknek a köztéri installációknak és a kiállításnak köszönhetően, melyek 150 évre mennek vissza, egy egész város nézhet szembe a történelmével, saját gyökereivel, és arra is rájöhetünk, hogy életünk elmúltával belőlünk is ugyanúgy marad itt majd valami.
