Az egyértelmű, hogy a közönség részéről van igény Liptai Claudia önálló estjére, de benned mi táplálta ezt a szándékot? Mi az, amit el tudsz mondani a Clauságokban, máshol pedig nem?
Jó kérdés, mert valójában tényleg mindent el tudok mondani más megnyilvánulási formában. Az a helyzet, hogy az ember életében egyszer csak eljön a pillanat, amikor már van elég tapasztalata és ötlete, valamint képessége arra, hogy mindazt csokorba szedje. Nem vagyok az a típus, aki év elején fogadalmat tesz, nem ilyesfajta elszántság van bennem, ráadásul a történetemet már a Covid előtt írni kezdtem. Aztán a járvány kicsit szüneteltette bennem a dolgot, nem volt rá se időm, se igényem. És egyébként is nagy kihívás számomra, mert másfél órán keresztül teljesen egyedül leszek a színpadon. Vannak színészek, akik imádják a monodrámákat, nekem pedig – bátran elmondhatom – rettentő nagy kihívás.
Saját magadnak is bizonyítasz ezzel?
Egyértelműen. Én írom, én rendezem, én vagyok a befektető. Valami olyan minőségű dolgot szeretnék létrehozni, amivel szórakoztatni tudom majd a közönséget. Most, amikor mi beszélgetünk még nem ment le egy előadás sem, úgyhogy fogalmam sincs, hogy megugrom-e a lécet. Őszinte leszek, aki művészetekkel foglalkozik, biztos, hogy azért is csinálja, hogy az másoknak is tessen. Akár festészetről, akár színházról beszélünk, aki azt mondja, hogy nem emiatt csinálja, hazudik. A célom, hogy elgondolkodtató, szórakoztató legyek.
Egyébként nem gyakori, hogy valaki a saját életéből csinál színházi darabot, ez már mindennek a teteje, de nem arról van szó, hogy unikálissá akarnám tenni a személyemet.
Egyszerűen meg szeretném mutatni magamnak – is –, hogy meg tudom ugrani a szintet. Ismerem az erőmet, sőt, van egy különleges képességem: nagyon át tudom ölelni a közönséget. Állok velük szemben – valószínűleg a tévében is ezt tudom működtetni – és látom, ismerem őket. Biztos, hogy nem lesz két ugyanolyan este, s a közönség is alakít majd a darab hullámzásán.
Műfaját tekintve ez színdarab?
Igen. Bennem nem merült fel egy pillanatig sem, hogy esteleg legyen velem egy kérdező, aki a színpadon az életemről faggat. Nem könnyű műfaj, ráadásul mivel a szöveg adott, gyakran megunom, így kicsit toldozgatom. Végül, akik a darab kapcsán a segítségemre voltak figyelmeztettek, hogy pont így van jól a szöveg, ne nyúljak többet hozzá. Az előadások végén majd felsorolom a neveket is, akiknek köszönettel és hálával tartozom.
Hogyan tudtál szelektálni az életedből? A műfaj sajátosságait figyelembe véve beválogattál mély és kevésbé mély történeteket is, hogy meglegyen a színdarab íve?
Pontosan, van egy érzelmi íve a történetnek. Mesélek benne az életemről, és akadnak olyan sztorik is, amelyekről egészen eddig nem sokat, vagy egyáltalán nem beszéltem. Sosem voltam az a típus, aki lelkileg ne tudna levetkőzni, de közben nem felejtem el a célt, hogy az emberek szórakozzanak is.
Számomra fontos, hogy az est után úgy induljanak haza, hogy magukkal tudnak vinni fontos gondolatokat, vagy akár csak egyet. A történet lineárisan halad, nem ugrálok az életemben, ami az idősíkokat illeti, mert hiszek abban, hogy a dolgok egymásra épülnek: vannak mélypontok, ahonnan az ember mégis kimászik valahogy.
Sok tanulás árán, de később tovább tud haladni. Ezért lehetek ma az a Claudia, aki vagyok. Ez persze kissé gyermeteg, tanulságos mesének hangzik, de akkor is így hiszem. Az életem azon pontjait, ahol a közönség talán magyarázatot vár, most bővebben is megismertetem.
Úgy tűnik, hasonló motivációk működtetik A nő a tét című műsort is, melynek az őszintesége, tabu döntögető formája igazán ránk fér.
Nagyon kevés az olyan műsor, ahol női szemszögből taglalunk egy témát. Félreértés ne essék, nem a feminizmus felől közelítek, de úgy hiszem, sok pályatársam arra törekszik, hogy iszonyú magas röptű legyen, amit valójában már nem is ért a kedves néző, de talán a kérdező sem. Én nem szeretnék okosabbnak látszani, mint ami vagyok, teljesen őszintén meg merem kérdezni, amit nem értek. Úgy hiszem, sok olyan kérdést teszek fel, amit a néző is feltenne. Nem bírom a lózungokat, a semmiről való beszélgetést, mert annak nincs köze az élethez. Én soha nem tanultam ezt a szakmát, a kérdezést, így csak a saját elképzeléseimhez kell igazodnom. Kíváncsi vagyok, kíváncsi maradtam, azt hiszem, ez az egyik kulcs.
Ahogy talán az is, hogy valami érzékeny egyensúlyban a kérdező is megnyílik…
A Nő a tétben valahogy úgy ülnek a vendégek, mintha igazmondó székben lennének. És jól látod, gyakorlatilag előre megyek, utána pedig ők is bátrabban mernek elmondani dolgokat. Ez teljesen tudatos volt részemről, noha azért a kérdezés mellett egy kicsit mindig válaszoló ember is voltam. Szeretem elmondani a saját véleményemet, ebben a műsorban pedig meg is tehetem. Természetesen nem lehetek erőszakos, próbálom az erős gondolatokat röviden közreadni. Egyébként a YouTube világa számomra teljesen új volt, de remek fórum, és nagy a szabadságom, ami nagyon fontos.
Nem vagyok formális műsorvezető, de ha egy másik műsoromat, a NőCommentet nézzük, ott valami artistaként egyensúlyozok, hogy mindenki megszólalhasson a sok vendég közül. A nő a tét egyébként egy kimondottan sötét térben forog, ez már-már a védjegye, nincs rommá világítva, talán ettől el is felejtik a vendégek, hogy hol vannak egyébként.
De kíváncsiság nélkül – ismétlem – nem működne. Minden ember képes összeállítani egy beszélgetést, és sokan nem foglalkoznak azzal, mit mond az alany, hanem felteszik a következő – jó előre megírt – kérdést. Nekem is van egy elképzelésem a beszélgetés előtt, de muszáj alkalmazkodnom. Aztán amikor teljesen más felé kanyarodunk, akkor maximum egy picit jobban leizzadok, de nem szabad végletesen kapaszkodni az elképzeléseinkbe.
Helyeden vagy most ebben a pillanatban?
A szakmámban a közelmúltban légüres térbe kerültem, ami nem volt jó érzés. Jelen pillanatomban viszont – jókor kérdezed – rengeteg megkeresésem és lehetőségem van. A sors újra és újra megmutatja, hogy nincs olyan, hogy nincs. El lehet keseredni, de az élet mindig gurít egy igazgyöngyöt eléd, csak le kell hajolni érte. Jó képességem van arra, hogy a jelenben éljek, abban, ami most történik. Úgyhogy köszönöm szépen jól vagyok!
