1825 kiemelt év a hazai tudományos kör életében, hiszen ekkor jött létre a Magyar Tudományos Akadémia. Létezik azonban egy szintén jelentős dátum: 1972. Ebben az évben az MTA Elnöksége öt területi bizottságot alapított – Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs és Veszprém központokkal –, azzal a céllal, hogy megszervezzék az adott régió tudományos életét.
„A küldetésünk ma is ez: az Észak-dunántúli régió tudományos életének megszervezése” – mondja Padisák Judit akadémikus, a Veszprémi Területi Bizottság (VEAB) elnöke.
„Szeretnénk keretet biztosítani ahhoz, hogy a régióban egy témában vagy rokon területen dolgozó kutatóknak legyen egy fóruma, egy helye, ahol méltó körülmények között tarthatnak tudományos vitaköröket, üléseket. Emellett fontos feladatunk a sikeres fiatal kutatók ösztönzése pályázatokkal, díjakkal, kifejezetten nekik szóló tudományos ülésekkel.”
Ez formailag jelenleg 12 szakbizottság és 59 munkabizottság munkáját jelenti, melyek folyamatosan követik a tudomány fejlődését: hogy éppen mekkora súllyal bír egy szakbizottság, azt nagyban meghatározza, milyen intenzitású tudományos- vagy felsőoktatási tevékenység zajlik az adott tudományterületen.
Legyen tudománybarát a jövő társadalma!
A tudományos élet megszervezése ugyanakkor nem csak a kutatók összehozásából áll. Ahogy dr. Freund Tamás, az MTA elnöke is megfogalmazta címlapinterjúnkban, talán soha nem volt akkora szüksége a társadalomnak a tudós közösségekre, mint ma. Ezt az álláspontot pedig Padisák Judit is osztja. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a jövő társadalmát megpróbáljuk tudománybaráttá formálni úgy, hogy a tudományos álláspontot közvetítjük a helyi közösség felé.” Ennek részét képezik az ingyenesen látogatható ismeretterjesztő előadások, beszélgetések: a Pécsi Területi Bizottsággal például 2005 óta rendszeresen megrendezik a Pannon Tudományos Napot.
Persze, hogy az edukáció mennyire lesz hatékony, kéttényezős: a közérthető információközvetítés mellett elengedhetetlen a közönség nyitottsága. Az érdeklődés felkeltésében pedig a személyesség kulcsfontosságú. A mai generációk elsősorban a közösségi médián keresztül tájékozódnak, és ezt a VEAB munkatársai is felismerték. „Igyekszünk azon a nyelven szólni a közönséghez, különösen a fiatalokhoz, amelyet ők beszélnek: újabban intenzíven használjuk a Facebookot, az Instagramot, odafigyelünk a személyes megszólításra” – mondja Padisák Judit. A koronavírus-járvány alatt online formában tették elérhetővé előadásaikat, ezt a gyakorlatot pedig a pandémia lecsengése után is megtartanák, hiszen így szélesebb közönséghez lehet eljutni.
Ami a programkínálatot illeti, gyakran tesznek eleget önkormányzatok, civil szervezetek meghívásainak, ahol lényegében az egyes témára fogékonyak kívánsága alakítja az előadásokat, de az elnök asszony elmondása szerint igyekeznek inkább elébe menni a keresletnek. A tavaly nyári intenzív balatoni vízvirágzásra reagálva például a mai napig egyedüliként szerveztek tudományos ülést, megvizsgálva, mi lehetett a jelenség oka.
A tudomány csodája körbevesz
Padisák Judit szerint fontos, hogy az emberek lássák, a VEAB nem fellegekben járó tudósok közössége. Akárcsak az, hogy a tudományhoz bárki tud kapcsolódni, noha átlagemberként hajlamosak vagyunk a szó hallatán csupán a bonyolult reál tárgyakra asszociálni. Holott a tudomány szorosan kötődik akár a művészethez, a gazdasághoz. Mindhárom a szellemi élet részét képezi, előbbi kettő pedig egyaránt szellemi, alkotó, kreatív tevékenységet takar – állítja.
Sőt. A párhuzamok néha ennél is jelentősebbek. Matematikusok és fizikusok például sokáig küzdöttek, hogyan írják le matematikailag a turbulens mozgást. Végül Andrei Kolgomorov szovjet tudósnak sikerült „megfejtenie” a rejtély egyes részeit, mexikói tudósok pedig felfedezték, hogy Van Gogh Csillagos éj festménye tökéletesen megfelel ezeknek a kritériumoknak. Vagy említhetnénk Vasarely-t: képei éppúgy hatnak ránk, mint a zebrák egyébként tökéletes céltáblaként szolgáló színe a rájuk vadászó ragadozóra, amikor csapatban látja őket: a mintázat sokasága, állandó mozgása jelentősen nehezíti a célirányos vadászatot.
Azt is mondhatnánk tehát, a világon minden tudomány. És ha ezt észrevesszük, rájövünk, milyen izgalmas felfedezésekből maradunk ki, ha nem halljuk meg a tudósok szavát.
A cikk az Ecoport magazin 2020/4. számában jelent meg.
