Mától négy forinttal kell többet
fizetnünk a gázolajért a töltőállomásokon, míg a benzin literje 3
forinttal drágul. Ezáltal a Holtankoljak.hu adatbázisa szerint a dízel
átlagára a kutakon eléri a 318 forintot, míg a 95-ös esetében ugyanez
az érték 305 forintra növekszik. Soha ilyen drága nem volt még
hazánkban az üzemanyag. S ez még csak a kezdet. A GKI Energiakutató
igazgatója, Hegedűs Miklós úgy véli, augusztusig 350 forintra is
felmehet a gázolaj, és 320 forintra a benzin literenkénti ára. Az
időpont azért fontos, mert ilyenkor tetőzik a turisztikai szezon,
valamint a nyár vége a fuvarozásban is csúcsidőszaknak számít. Hegedűs
hozzátette, a dízel tartósan drágább lesz a 95-ösnél, mivel Európában a
gázolaj iránti kereslet nagyot nőtt, a finomítók kapacitása viszont
nem, így ebből az üzemanyagból szűkösek a készletek.
A rémisztő
hazai előrejelzés nem meglepő annak fényében, hogy a kőolaj hordónkénti
ára a New York-i tőzsdén tegnap ismét történelmi csúcsot döntött:
immáron a 122 dollárt is átlépte. Ez még azonban messze nem a drágulás
vége, hiszen a Goldman Sachs befektetési ház legutóbbi elemzése alapján
2009-ben akár 150–200 dollárba is kerülhet egy hordó a fekete aranyból.
Emellett az elemzők 108 dollárra emelték korábbi, 96 dolláros átlagárra
vonatkozó várakozásukat 2008-ra, a 2009-est 105-ről 110-re, 2011-re
pedig az ezt megelőző 110 dollár helyett 120-at helyeztek kilátásba.
Érdekes, hogy a hét elején még lefelé csordogáló árszint történelmi
csúcsra emelkedéséhez sokak szerint épp a Goldman Sachs tanulmánya
járult hozzá.
A befektetőház számos más okot is felsorol.
Elsősorban azt, hogy az olajkitermelés növekedése nem tudja tartani a
tempót a fejlődő országok rohamosan emelkedő energiaigényével. Rövidebb
távon azonban a pekingi olimpia miatt is jelentős drágulással
számolnak, de a már korábban lezajló amerikai turisztikai szezon
beindulása is komoly árnövekedést okoz majd a következő hónapokban.
Emellett a kitermelés elmúlt években tapasztalható csökkenése sem volt
jó hatással az árfolyamra, hiszen Venezuela és Mexikó olajfelhozatala
mára napi 3 millió hordó alá esett, Irak termelése pedig mostanában éri
el az amerikai megszállás előtti szintet. A Goldman Sachs kitér a világ
olajvagyonának 40 százalékát előállító Olajexportáló Országok
Szervezetére (OPEC) is, amely az utóbbi időben arra hivatkozva nem
növelte teljesítményét, hogy a spekulánsok miatt nőtt ilyen mértékben
az ár, mivel a piac olajjal megfelelően ellátott. A tanulmány
ugyanakkor rámutat, azzal nem oldódik meg a válságszerű állapot, ha ezt
hangoztatják, és azt tanácsolja: inkább fordítsanak több pénzt a
fejlesztésre és a kitermelés növelésére.
A kőolajár-jegyzések
április 23-án tetőztek először 119,90 dolláron, megközelítve a 120
dolláros szintet. Ezután a hét második felében egy közel 10 dolláros
áresés következett be. Az árcsökkenés azonban kérészéletűnek bizonyult,
hiszen e hét hétfőn újabb csúcsot ért el, immáron hordónként 120,36
dolláros árszinten. Az olajárak emelkedését ezúttal nem követte a
dollár más devizákkal szembeni árcsökkenése: az euróval szemben az
1,54–1,55 közötti sávban jegyzik az amerikai devizát, ami a
közelmúltbeli 1,60-as szinthez képest mintegy 3 százalékos erősödést
jelent. A dollár stabilizálódásának egyik oka lehet az amerikai
kamatcsökkentési ciklus megtorpanása, hiszen 2 százalékos alapkamat
mellett újabb kamatvágással nehéz tovább élénkíteni a gazdaságot,
miközben egyre erősödik az inflációs veszély. Stabil vagy erősödő
dollár mellett a további olajár-növekedés fokozottan hat azokra a
fogyasztókra, akik például euróhoz kötött devizában fizetnek az
üzemanyagért.
Szükséges megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban
az elmúlt egy évben a kőolajárak 94 százalékos növekedését a benzinárak
„csupán” 19 százalékos emelkedése követte. Ennek ellenére a gázolaj- és
benzinárak rekordszinten állnak, és egy felmérés szerint az amerikai
autósok 78 százaléka tart valószínűnek egy további, 20 százalékos
üzemanyagár-emelkedést. Megfigyelők szerint az említett folyamatok már
jelentős változásokat okoznak az amerikai fogyasztói szokásokban:
fellendült a hibrid és a kis fogyasztású gépkocsik iránti kereslet,
visszaesett a terepjárók forgalma. Az átlag amerikai kevesebbet
autózik, és ezzel együtt kevesebbet is vásárol.
Legutóbb arról
írtunk, hogy kételkedni lehet a tekintetben, hogy az elmúlt hetek
áremelkedésének megvan-e a tartós alapja. A kételyek azóta oszlóban
vannak. A kialakult „árbuborék” egyre inkább tartalommal töltődik fel,
teret nyitva a további áremelkedés felé. Az első ok tőzsdetechnikai
természetű. Az április utolsó hetében bekövetkezett közel 10 százalékos
korrekció nem csapott át további profitrealizáló eladásokba, hanem új,
igen agresszív vevőket vonzott a piacra. Az ilyen korrekció és annak
rövid élete, valamint a trendforduló elmaradása általában az addigi
trend folytatódását vetíti előre.
A kitermelés oldaláról
figyelemre méltó az iraki helyzet. A török hadsereg kurdok elleni
akciói az ország északi, olajban gazdag tartományaiban élő kurd
lakosságot a török katonai lépéseket támogató amerikai kormány ellen
hangolják. Egyes kurd vezetők az amerikaiak elleni öngyilkos akciókra
buzdítanak. Tudnivaló, hogy a kurdok mindeddig barátságos viszonyban
voltak az amerikaiakkal, így a helyzet ilyetén változása joggal kelt
riadalmat. Irakban egyébként sem rózsás a helyzet: semmi jele annak,
hogy a központi kormány pozíciói erősödnének. A siíta felkelők és a
központi kormány, valamint az őket támogató amerikai erők között
mindennaposak az összecsapások. A katonai és polgári célpontok elleni
merényletek, támadások is nagyon gyakoriak.
Az Egyesült
Államok és Irán közötti feszültséget fokozzák az iráni nukleáris
programmal összefüggő félelmek. Egy esetleges megelőző csapás sem
zárható ki, bár hétfőn Michael Mullen admirális, az USA vezérkari
főnökei egyesített bizottságának elnöke kongresszusi meghallgatásán
jelezte: a hadsereg iraki és afganisztáni lekötöttsége miatt nem örülne
egy Iránnal való összecsapásnak. Ez vélhetőleg a Hormuzi-szoros – amely
a világ olajellátásának fő útvonala – lezárásával járna. A
Bush-adminisztráció tavaly január 27-én jelentette be, hogy az Egyesült
Államok stratégiai kőolajkészleteit a következő 20 évben a duplájára,
691 millió hordóról 1,5 milliárd hordóra emelik. A minap Bodman
energiaügyi miniszter szükségesnek tartotta kijelenteni, hogy ez a
lépés „bölcs intézkedés”. Sokatmondó kérdés, hogy a miniszter miért
pont most érezte fontosnak e nyilatkozat megtételét.
Az elmúlt
egy hét eseményei tehát növelték a kőolajárak további, jelentős
emelkedésének esélyét. Elérhető közelségbe került a 130 dolláros
árszint, de immáron nem zárható ki az eddig a fantázia – vagy a pánik –
kategóriájába tartozó 150, nota bene 200 dolláros hordónkénti ár sem –
mindez egy-két éven belül. Az elmúlt tizenkét hónapban az áremelkedés –
62 dollárról 120-ra – 94 százalékos volt.