2019. június 18., kedd
Levente névnap

Az utolsó lehetőségek az óévben – elengedni, lezárni, megbocsájtani!

Azt hiszem, nincs is jobb alkalom az elengedésre, mint az év vége, illetve az új év kezdete, amikor letehetjük a csomagunkat, és újult erővel, jóval könnyebben és szabadabban kezdhetünk egy új fejezetet az életünkben.

Elengedés alatt számtalan dolgot érthetünk: elengedni egy személyt – kitörölni a gondolatainkból, megszabadulni egy csomó felesleges tárgytól, vagy egy óriási kiáltással megszabadulni a bennünk lévő feszültségtől.

Vannak dolgok, amik nap mint nap nyomasztanak bennünket, vannak olyanok, amikhez görcsösen ragaszkodunk, és vannak olyanok is, amelyeknek már „lejárt a szavatossági idejük”. Viszont az elengedéssel nem lezártok valamit, hanem pont, hogy egy újabb fejezet veszi majd kezdetét!

Már csak néhány nap van szilveszterig, aztán kezdődik 2019, az új év. Az új évnek valóban van valami különös misztikuma, amitől azt érezzük, hogy majd egy nappal, egy estével később minden, akár az egész életünk megváltozhat. A szilveszter éjjel is valami hasonlóról szól: a durranások és fények arra hivatottak, hogy elűzzék a rosszat, és behozzák a jó dolgokat az életünkbe.

Első lépésként talán előbb a saját életünket kellene végiggondolni. Hogy mik azok a dolgok, kapcsolatok, érzelmek, amikre szükségünk van, amik jólesnek nekünk, és melyek azok, amelyek csak rossz érzést váltanak ki belőlünk, vagy valamilyen módon gátolják a haladásunkat. És kezdjünk el szelektálni, gondoljuk végig, ki az, akivel tartani szeretnénk a kapcsolatot, azt is átgondolhatjuk, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk az illetővel – és aki nincs ezen a listán, azt engedjük el.

Az elengedés és lezárás egyúttal az is jelenti, hogy nem haragszunk már a másik emberre, vagy ami a legfontosabb, saját magunkra sem. Mindenki követ el hibákat, de hosszú távon rágódni a dolgokon nem vezet semmi jóra. Ha mi hibáztunk, kérjünk bocsánatot, vigasztaljunk, és bocsássunk meg magunknak is. Ha minket bántottak meg, mérlegeljük, hogy érdemes-e fenntartanunk a kapcsolatot az illetővel, és ha igen, bocsássunk meg neki a boldogságunk érdekében.

Az elengedés legnehezebb része meghozni a döntést, hogy tovább kell lépnünk. Eleget szenvedtünk már a múltban a dolog miatt, ne rontsuk el vele a jövőnket is. Ha elhatároztuk, hogy elhagyjuk egy rossz szokásunkat, akkor következetesen tartsuk be, legyünk határozottak és eltökéltek. Ha elhatároztuk, hogy szakítunk a párunkkal, akkor ne keressük, ne hívjuk, ne várjuk, hogy majd visszatér, hanem lépjünk tovább, éljük az életünket. Ahogy mondani szokták: ha kell, úgyis visszajön. Ha nem, akkor nem is éri meg az időt és az energiát vesztegetni rá.

Ha valami nem működik: engedjük el. Ha valamitől csak szomorúak leszünk: engedjük el. Ha valami feltart vagy hátráltat bennünket: engedjük el. Csak azokat a kapcsolatainkat ápoljuk, amelyek jólesnek, amelyek az örömünkre vannak.

Ez persze az egész életünkre vonatkozik. Merjünk változtatni, ne féljünk a váltástól, a szakítástól, az elengedéstől, bármiről is legyen szó. Akár emberekről, akár munkáról, akár utazásról, egy tárgyról vagy programról van szó - akarjuk, de valahogy nem jön össze? Ne akarjuk, hagyjuk, hogy jöjjön az életünkbe mindaz, aminek jönnie kell. És fogadjuk be, fogadjuk el, hagyjuk, hogy történjenek a dolgok körülöttünk.