2018. november 14., szerda
Aliz névnap

Találkoztam Örkénnyel

Örkény István egyszerűen csak besétált a színpadra és beszélni kezdett. Kísértetiesen hasonlított Mácsai Pálra, de azt azért mégsem hiszem, hogy ő lett volna.

„Szó bennszakad, hang fennakad, Lehellet megszegik.” * Ahogy Mácsai Pál előlépett a takarásból, és odasétált az Örkény Színház kicsiny színpadának – és még kisebb előszínpadának – közepére, az egyetlen díszletelemként ott árválkodó székhez, a nézőtéren abbamaradt a zsibongás. Vártuk a csodát, amit a színikritikusok és a színházhoz mit sem értő nézők korábbi beszámolói egyaránt előrevetítettek. A túl jó kritika néha többet árt, mint használ – az egekbe emelheti az elvárásokat, amiket aztán nemhogy egy rúdugró, de egy vadászpilóta sem tud meghaladni. Mit szóljon hát szegény színész, akinek mindössze egyetlen szék jutott kellékül?

Mácsai pedig nem tett mást, mint leült a karosszékre és beszélt. Azt gondolná az ember, hogy a fizikai értelemben legkevésbé sem mozgalmas darab közben a néző figyelme néhány perc után lankadni kezd, a tekintetek azonban nem bírtak elszakadni az életéről mesélő Örkényről. Ahogy a Terápiában is bebizonyította, Mácsai Pálnak egy szófa is elég ahhoz, hogy színházat csináljon.

A kétórás – egy szünettel megszakított – monológ közben megdöbbentő természetességgel beszélt, hanghordozása, beszédritmusa, szóhasználata spontánnak hatott, nem „bújt ki mögüle” az írott szöveg; annyira hétköznapi volt az egész, hogy épp emiatt tűntek el a színházban a nézőt védő falak (a tudat, hogy ez „csak” színház), a drámának súlya lett, a komédia pedig nemcsak megnevettetett, hanem mélyre hatolt és a szívünket melengette.

fotó: Gordon Eszterfotó: Gordon Eszter

Mácsait erősíti a rutin: az Azt meséld el, Pista! több mint húsz éve van színpadon, hatszáznál is több előadásnál jár. Egyetlen másodpercig sem volt azonban olyan érzésünk, hogy egy futószalagon gyártott termék sokszázadik példányát kaptuk. A nem létező díszlet, a nagyon is létező karosszék és a benne ülő, sztorizgató színész olyan intim közeget teremtett, amiben egyáltalán nem tűnik túlzónak a színlap állítása: „ezen az estén az író a színész testét ölti magára”.

Mácsai Pállal Veszprémben is találkozhat a közönség: november 13-án a Laczkó Dezső Múzeumban beszélget vele Sirató Ildikó a Veszprémi Egyetemi Színpadi Találkozó keretei között. A VESZT egyébként számos más érdekességet is tartogat, a teljes kínálat itt található meg a veszpremunk.hu-n.

*Arany János: A walesi bárdok