Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Ingázás és klasszikus zene

2018. október 8. 4:00
Mivel nem Veszprémben élek, rakenyszerulok az ingazasra. Napi két órát töltök buszon, de nem állítom, hogy bánom.

Sokan élik meg időpocsekolasként az ingázást, pedig értelmesen is fel lehet használni a buszon vagy vonaton töltött perceket. Például olvasással, meditációval: olyan dolgokkal, amikre talán nem szánnánk időt, ha nem lenne egy-egy utazással töltött óránk. Én éveken át faltam a könyveket, mig bejutottam a munkahelyemre, illetve onnan haza. Mostanában eléggé besűrűsödött az életem a veszpremunk.hu indulásával járó feladatok miatt, emiatt is csökkent a nyomtatott betűk iránti étvágyam, és egyre inkább rászoktam a komolyzenére.

Lehet valami abban, amit a nagyokosok mondanak, hogy a klasszikus zene jó hatással van a szellemi egészségünkre. Sokatmondó volt az a kísérlet, amikor növényekkel pakoltak körbe egy hangfalat, és míg a zúzós rockzene hatására a növények az ellenkező irányba fordultak, a klasszikus zene hallatán viszont a hangszóró felé kezdtek nyújtózni.

Szóval én kifejezetten örülök, hogy a munkahelyem és az életterem gyalogosan nem leküzdhető távolságra van egymástól : a hazautat fel tudom használni arra, hogy lecsengjen a munkahelyi pörgés, átálljon az agyam a szabadidős üzemmódra, és egy kis Csajkovszkijjal (ez nem egy posztszovjet vodkamárka) kimossam a stresszt a fejemből.

A recept bevált: egy óra zenehallgatás után érezhető a változás, a muzsika ellazít, kisöpri a munkával kapcsolatos agymenéseket, a szervezetem adagio-ra vált.

Klasszikus zene és ingázás: két olyan dolog, amit sokan szívesen kihagynak az életükből. Pedig tudatosan megélve mindkettő segíthet abban, hogy a munkahelyi gondokat le tudjuk tenni, ne cipeljük haza magunkkal, és a szabadidőnkben tényleg azzal foglalkozzunk, ami nekünk fontos.

U.I.: a cikket buszon ülve, mobilon írtam, a Spotify Easy Classical listáját hallgatva (legyünk autentikusak!). Az ékezetek esetleges hiánya kivételesen a koncepció része: nem szándékos, de nem akarok utólag, számítógépen belenyulni a szövegbe.

Schöngrundtner Tamás
további cikkek
Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar Hétvezér Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar A csattanót az elején lelövöm: minden korosztályt beleértve a magyarok átlagosan 4 óra 49 percet tévéznek egy nap. Ezzel hazánk a top 10-ben van világszinten, ami azért is furcsa, mert egyre többször hangzik el a mondat: „Nekem tévém sincs, vagy már rég felmondtam a kábelszolgáltatónál. Csak a Netflix van.” Akkor mégis hogyan jön ki a matek? Kik ezek a tévéfüggő emberek és mit néznek a fekete dobozban? 2024. április 22. 1:29 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06 A vegán életmód és a fogadtatása Eszter A vegán életmód és a fogadtatása Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti. 2024. április 7. 22:50 A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak Avagy hogyan hat a szezonális településszépítés az ott lakókra.   2024. március 31. 21:20

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.