2018. július 18., szerda
Frigyes névnap

Woody Allen Oscar-díjat kapott, és/vagy molesztálta nevelt lányát…

Mi számít ma hírértéknek, milyen fajta hírnek van égig ugró olvasottsága? Vagy kérdezhetném úgy is, te milyen cikkre kattintasz rá az interneten?

Vegyünk egy jól ismert amerikai filmrendező-színészt, Woody Allent. Az utóbbi időben mást sem forgat róla a média, csak, hogy molesztálta-e nevelt lányát, vagy nem. Előrebocsátom, hogy erről az információról sem véleményt, sem ítéletet nem mondok, mert az egy másik cikk lenne…

Mitől alakult ki ez a szenzációhajhász világ, az emberek miért a piszkos részletekért vesznek meg, és miért akarnak mindig eggyel többet tudni, mint amennyit lehetne? Woody Allen egy kiváló rendező, és igenis ketté kell választani a munkásságot a magánéletéttől. Akár bűnös életet élt valaha, akár nem élt bűnös életet, ha szegény családból jött, ha gazdag családból jött, az Annie Hall, vagy a Bűnök és vétkek – vagy még sok filmet idesorolhatnék – semmit nem veszít minőségéből, ugyanolyan jó filmek maradnak, mint mielőtt berobbant a hír a nevelt lányáról.

Nagyon gyakori, hogy amint kiderülnek negatív hírek bizonyos sztárokról, egyből a munkásságuk kárára megy. Hogy az ember az ilyen botrányok kirobbanásánál milyen következtetéseket von le erkölcsileg, arról lehet beszélni, kell is. De el kell tudni választani a művészettől.

Knut Hamsun norvég írót 1920-ban irodalmi Nobel-díjjal tüntették ki, megítélése azonban a mai napig „ellentmondásos”, hiszen köztudott, hogy szimpatizált a Harmadik Birodalommal. Talán ez a példa is jól érzékelteti a dilemmát. Knut Hamsun letett valamit az asztalra, ezért Nobel-díjat kapott. Az elismerést nem azért kapta, mert szimpatizált a Harmadik Birodalommal. Akkor miért ellentmondásos a megítélése szakmailag?

Famous AuthorsFamous Authors

Természetes, hogyha – tegyük fel – egy rendezőről kiderül, hogy közveszélyes, akkor ne rendezzen csak azért, mert jól rendez… De az addig elért munkát értékeljék, és ne vonják vissza az elismeréseit!

Az is érdekes jelenség, amikor a rajongók maguktól akarják minél közelebbről megismerni a művészeket, és igyekeznek a közelükbe férkőzni. Ilyenkor gyakran előfordul, hogy a sztárokról kialakított idillikus kép egy pillanat alatt összedől. Hogy maradjunk eredeti példánknál: Woody Allennek lett volna lehetősége Charlie Chaplinnel találkozni, de félve attól, hogy eltűnik a varázs, és csalódik, inkább nem élt a lehetőséggel.