2018. augusztus 17., péntek
Jácint névnap

Most kezdődik a következő huszonöt év

Koronczai Zsanett éppen negyedszázada dolgozik a veszprémi Continentalnál.

belépése, azaz 1993 novembere óta a Logisztikán dolgozik Koronczai Zsanett. Volt beszállítási ügyintéző, a befelé jövő anyagok bevételezését, könyvelését végezte. Később megtanulta a kapcsolattartást is, most pedig szállítási ügyintézőként fuvarleadással és vámmal foglalkozik. Amikor huszonöt évvel ezelőtt csatlakozott a Continentalhoz, akkor még Móron dolgozott, majd 1994 januárjában, amikor Veszprémben megépült az első csarnok, átköltöztek oda. Két gyermeke van, a fia nyolc és fél éves, a kislánya pedig hét. A Continentalnál töltött évekért járó ajándékokat a Jubileumi héten vehette át. A beszélgetés ezzel, vagyis a történet végével kezdődik.

Rengetegen voltunk a Jubileumi hét első napján az ebédlőben. Amikor elkezdődött az ünnepség, felhívtak a színpadra, valójában akkor fogtam fel, hogy mi is történik velem. Pápai Tamás ügyvezető igazgató úr megölelt, átadta az ajándékaimat, majd együtt vágtunk fel egy jubileumi tortát. Persze, azt nem csak én kaptam, hanem jelképesen a gyár is, amely most ünnepli a negyedszázados fennállását. Rengeteg fénykép készült, és egy életre szóló élmény számomra az, ami ott történt. Azt éreztem, hogy szeretnek és tisztelnek.

Milyen volt egy ilyen fantasztikus ünnep után visszamenni dolgozni?

Én még soha ennyi bókot és gratulációt nem kaptam, mint most! Az önbizalmam nagyot nőtt, és ez sokat segít majd a munkában és a magánéletben is.

Mi kell ahhoz, hogy az ember 25 éven át ne akarjon munkahelyet változtatni? Mi az, ami ennyire megfogta?

Szeretem a kollégákat, szeretem a céget, és szeretem a munkámat is.

Kérem, hogy akkor vegyük sorra ezeket. Miért szereti a céget?

Azért, mert kiegyensúlyozott, biztos lábakon áll, a főnökeimmel mindent meg tudok beszélni, és tolerálják a kéréseimet is. Amikor például visszajöttem a GYES-ről, kértem, hogy ne kelljen két műszakban dolgozni, mert annak a gyerekek látnák kárát. Hálás vagyok azért, hogy egy szóra teljesítették a kívánságomat, és azért is, hogy a hosszú, öt éves kihagyás után segítették visszailleszkedésemet. A juttatásokról sem szabad megfeledkezni, gondolok itt a közlekedési támogatásra, a cafeteriára, a jutalmakra.

Nem tartott attól a GYES alatt, hogy nem lesz hová visszamenni?

Nem. Végig jelezték, hogy visszavárnak. Az ötödik évben pedig felhívott a főnököm, és megkérdezte, hogy pontosan mikor számíthatnak rám.

Mondta, hogy a kollégákat is szereti. Milyenek ők?

A legfontosabb, hogy ők is támogattak, amikor a szülés után visszajöttem dolgozni, és sokukra bármikor lehet számítani. Most hét főből áll a csoportunk, egyetlen nő vagyok a hat fiú között, de sosem kell magyarázkodnom amiatt, hogy két kisgyerek van a családban.

A harmadik dolog, amiért hűséges a Continentalhoz, az maga a munka. Ezt miért szereti?

Az elmúlt negyed században sok mindent elsajátítottam, megismertem a számlázást, a pénzügyeket, a vámmal kapcsolatos teendőket, a fuvarleadást, a készletgazdálkodást, és a raktározást is, amiből később megírtam a szakdolgozatomat. Mindig volt valami új, ami arra kényszerített, hogy állandóan tanuljak és megújuljak, a munka mellett főiskola elvégzésére is jutott időm. Szerencsére mindazt, amit megtanultam, nagyon jól tudtam hasznosítani a gyakorlatban. Az biztos, hogy a Continentalnál sok a kihívás, és én rajongok ezekért.

Hallgatnak a főnökök egy ilyen kollégára, akinek ekkor a munkatapasztalata? Kikérik a véleményét?

Kikérik és adnak a véleményemre.

Ez nagyon jó érzés.

El lehetne valamivel csábítani a Continentaltól?

Próbálkoztak már vele, fejvadász cégek kerestek, de mindig nemet mondtam nekik. Tudja, nekem nagyon fontos a biztonság, az, hogy a munkahelyem stabil legyen, és a Continental pontosan ilyen. A másik pedig a csapat, a kollektíva, és itt ez is rendben van.

Hogyan tervezi a jövőjét?

Remélem, hogy minden jól alakul, és folytatódhat mindaz, ami szép volt az elmúlt években. Továbbra is fejlődhetek szakmai szempontból, emellett a kollégákkal is fenntarthatom a jó kapcsolatot. Úgy gondolom ezeket a vállalati képzések és csapatépítők kiválóan támogatják. Az biztos, hogy ha rajtam múlik, maradok még huszonöt évet.