Van egy elméletem arról, miért imádjuk kitartóan felkeresni az ókori kultúra bölcsőjének számító Olaszországot, még akkor is, ha egyébként a hétköznapokban nem különösebben vagyunk azok a múzeumba járó típusok. Mert itt a mai napig végigkíséri a művészet minden lépésünket, és ez a déli nap melegével együtt olyan különös és mámorító kombinációt alkot, ami mindenkit lehengerel. Ami valahogy bekúszik a bőrünk alá és közelebb visz magunkhoz, meg ahhoz, mit jelent úgy igazán élni és megélni a dolgokat, egyszerűen és őszintén.
Grecsó Zoltán& Simkó Beatrix: #orfeusz #Eurüdiké / Fotó: Dömölky Dániel
De miért is magyarázok erről? Mert május 28-án, amikor elkezdődik A Tánc Fesztiválja, egy hétig pont ebben az érzésben részesülhetünk. Nemcsak azért, mert a tánc ősisége nyomán (ami egyáltalán nincs ellentétben a kortárs jelzővel) épp olyan megfoghatatlanul, mégis eltéveszthetetlenül hat minden érzékünkre, mint az évszázadok lenyomatát őrző ország atmoszférája, hanem azért is, mert a szervezők évek óta beillesztenek a programba társművészeti elemeket is. És mindez együtt tényleg olyan élménycsomagot jelent, amely garantáltan kiléptet a hétköznapok néha lélektorzító mókuskerekéből.
Szóval mit is kaphatunk május 28. és június 3. között, ha bérletet váltunk a fesztiválra, vagy csak bekukkantunk egy-egy este?
Természetesen láthatunk sok-sok csodás táncszínházi előadást: hét nap alatt összesen 21-et. 15 év után itt lesz többek között a Pécsi Balett, a Forte Társulat és a Trafó közös, Vaterland című darabja a fizikai színház különösen izgalmas verzióját mutatja meg, a Szegedi Kortárs Balett és a Nemzeti Táncszínház Abszurdia című produkciója finoman mesél a vágyaink és a valóság közötti szakadékról, Simkó Beatrix Grecsó Zoltánnal Orfeusz és Eurüdiké, a Győri Balett pedig Antigoné történetét meséli újra, de mindig nagy a várakozás a Magyar Táncművészeti Egyetem végzőseinek gálaműsora kapcsán is.
Szegedi Kortárs Balett &Nemzeti Táncszínház: Abszurdia
A budapesti premier után itt mutatkoznak be elsőként a Nemzeti Kulturális Alap Imre Zoltán programjának fiatal koreográfusai is, valamint május 29-én idén először nemzetközi művészek is részt vesznek a fesztiválon.
Az összművészet jegyében minden nagyszínházi előadást egy-egy slam csokor vezet fel a veszprémi OdaLÖKött KÖLtészet slam peotry csoportja, megmutatva, milyen frappánsan használható a nyelv.
Június 2-án Lakatos János ingyenes, interaktív előadásában tánc és egészség kapcsolatát feszegeti, egyben egy adósságot is leróva a táncszakma előtt: szó lesz arról, hogyan kímélheti a táncos saját testét a sokszor komoly terhelést jelentő mozdulatok során, de tekintve, hogy a tánc kiválóan védi a szívet is, mindenki befizethet a produkcióra.
Lakatos János kiállítása
Előadása mellett egy kiállításon is találkozhatunk Lakatos Jánossal, ahol a művész a megszokott környezetükből kiragadva ábrázolja a táncosokat, Lőrincz Katalin táncművész pedig saját könyvét mutatja be performansszal összekötve.
A fesztivál ismét felvonulással kezdődik, valamint a Langaléta Garabonciások gólyalábas műsorával.
Amit még érdemes tudni:
- Új arculatot kapott a fesztivál és a Pannon Várszínház is, mind dizájnban és marketingben is. Ennek részeként újult meg a rendezvény honlapja is, ahol a részletes programról és a jegyárakról is tájékozódhatunk.
- A fesztivál támogatói: EMMI, NKA, Veszprém MJV, Herendi Porcelánmanufaktúra, Tornai Pincészet, Continental, Szerencsejáték Zrt. A fesztivál az EKF pályázat része.
- A fesztivál zsűrije: Szakály György, Yorma Uotinen, Pongor Ildikó, Ladányi Andrea, Hegyeshalmi László, Kutszegi Csaba
- A rendezvény versenybe száll azért, hogy országosan is kiemelt fesztivállá váljon – természetesen ehhez a közönség jelenléte is kell.
Forte Társulat: Vaterland
Végezetül pedig hadd hagyjak itt egy történetet Jassek Balázstól, a helyi underground és gördeszkás élet meghatározó alakjától arról, miként lett a fesztivál rajongója. Sokakhoz hasonlóan ő is az a személy volt, aki ha meghallotta a kortárs tánc szót, inkább gyorsan elmenekült. Valahogy így volt vele akkor is, amikor egy ismerőse szállásért cserébe megajándékozta néhány jeggyel az előadásra, amiben ő is táncolt. Bár az első nyolc perc nagyjából sokként érte, amint túllendült a darab mondjuk úgy naturalizmusán, rájött, hogy noha nem érti pontosan, mi zajlik a a színpadon, mégis elemi erővel hatott rá. Aztán már csak azt vette észre, hogy ott van minden előadáson, örül, hogy a középiskolában tapasztaltakhoz hasonlóan ismét közel kerülhet a művészetekhez, ma pedig már tanácsaival segíti a szervezőket, hogyan lehetne bevonni a fiatalokat is a rendezvénybe. Mert nemcsak az Utcazene lehet szexi, hanem A Tánc Fesztiválja is!
