2018. június 21., csütörtök
Alajos névnap

Hogyan legyek fosszília?

A BBC Jövő rovata rendhagyó módon, használati utasításnak álcázva magyarázta el, hogyan keletkeztek az őskövületek.

Hogyan lehet belőlem fosszília? Ezzel a címmel jelent meg a BBC Jövő rovatában egy cikk, ami elmagyarázza, hogyan jöttek létre a megkövesedett leletek, mennyi feltétel szerencsés együttállásának köszönhetjük, hogy az évmilliókkal ezelőtt élt lények maradványai ilyen jó állapotban maradtak ránk.

Lássuk tehát, mi a teendő, ha valaki szeretne kiállítási darabbá válni a jövő természettudományi múzeumában!

48 millió éves halfosszíliák48 millió éves halfosszíliák

1. Temettesd el magad, de gyorsan!

„Fontos kérdés, hogy minél tovább sikerüljön megtartani a test jó állapotát a halál után” – nyilatkozta Sue Beardmore, az Oxford Egyetem Természettörténeti Múzeumának szakembere. Vagyis a halál beálltát követően minél előbb kerüljön végső nyughelyére a testünk. Földi maradványainkat olyan mélyre kellene beásni az üledékes talajba, ahol a felszínen zajló aktivitás nem zavarja meg egy pár millió évig.

2. Végy egy kis vizet

Ahhoz, hogy csontjaink megmaradhassanak az örökkévalóságnak, nem árt, ha homokos, iszapos üledékbe süppedve tároljuk őket – erre pedig a legalkalmasabb helyek a tavak, folyók, tengerek feneke. Fontos az is, hogy a maradványainkat milyen sebességgel lepi be az üledék. Caitlin Syme, a Queensland Egyetem szakembere szerint a fosszíliák létrejöttéhez a hegyvidéki folyók a legalkalmasabbak, amik nagy mennyiségű hordalékot tudnak rövid idő alatt is magukkal sodorni. De szintén kiváló helyszínek a delta-torkolatok, ahol a tengerbe ömlő folyók az addig magukkal hurcolt hordalékukat lerakják.

Ideális esetben testünket az iszap nagyrészt elzárja az oxigéntől: a holttesteket lebontó mikroorganizmusok ugyanis nem maradnak életben oxigénszegény körülmények között, ami szintén nagy segítség, ha a célunk az örökkévalóság. Susan Kidwell, a Chicagoi Egyetem professzora azt javasolja, hogy kerüljük el a tengerfenék felső fél méterét: az itt élő rákok, férgek és az iszapba magukat beásó halak ugyanis felkavarhatják az üledéket.

3. Felejtsd el a koporsót

Ha fosszíliaként több millió éves karrierre vágyunk, fontos, hogy csontjaikat teljesen áthassák az ásványi anyagok. Ez a permineralizációként ismert folyamat évmilliókig is eltart. A folyamatot gyorsítja, ha a csontok ásványokban gazdag vízzel érintkeznek, ami például vassal és kalciummal itatja át őket. A koporsó szép gondosan elzárja ezektől a holttestet. Mike Archer, a Új-Dél-Walesi Egyetem paleontológusa azonban javasolt egy kompromisszumos megoldást: ha szeretnénk olyan szép fosszíliává válni, mint a dinoszauruszok, akkor érdemes homokkal feltöltött betonkoporsóba temettetni magunkat, aminek oldalaiba több száz 5 mm-es átmérőjű lyukat fúrnak, majd olyan mélyre ássák, hogy a talajvíz szolidan átitathassa. Ha a korábban említett elemekkel: kalcitokkal és vassal dúsított homokot választunk, az meggyorsíthatja a permineralizációt.

4. Kerüld el a tektonikus lemezhatárokat!

Ha sikerült átvészelni az első néhány száz évet, a csontszöveteink pedig lassan átalakulnak ásványi anyagokká, akkor sikeresen fosszíliává váltunk. Ahogy egyre több üledék rakódik ránk, úgy nő a maradványainkra nehezedő nyomás, egyre lejjebb préselődünk a földkéregben, és a növekvő hőmérséklet szintén a kezünk alá dolgozik. Azonban jóból is megárt a sok: ha nincs szerencsénk, a csontjaink olyan mélyre préselődnek, ahol egyszerűen elolvadnak a nagy nyomás és hőmérséklet hatására. Ezt elkerülendő érdemes távol maradni a tektonikus lemezek határterületeitől, ahol az egyik kéreglemez a másik alá bukik, nehogy mi is velük bukjunk.

5. Nem árt, ha felfedeznek

Mit ér a fosszíliává válás, ha nem találnak ránk, hogy múzeumba kerülhessünk? Hogy ez megtörténhessen, a temetkezésünk helyének megválasztásakor nemcsak azt kell figyelembe vennünk, hogyan kerülhetnek a csontjaink kellő mélységbe, hanem azt is, hogy előbb-utóbb vissza kell jutnunk a felszín közelébe. Vagyis olyan helyet kell találnunk, ahol bár vastag üledékréteget növeszthetünk magunk fölé, az időjárás és az erózió hatására előbb-utóbb ez a földréteg elkopik majd fölülünk. A fentebb már idézett Caitlin Syme szerint erre a Földközi-tenger az egyik legalkalmasabb választás, a tenger ugyanis egyre sekélyebbé válik és végül megszűnik majd; ahogy Afrika hozzáütközik Európához, a mai tengerfeneket hegységgé gyűri (pont úgy, ahogy az indiai szubkontinens és Ázsia ütközésekor a Himalája is léterjött).

A világ 50 millió év múlva a Földközi-hegységgel (forrás: scotese.com)A világ 50 millió év múlva a Földközi-hegységgel (forrás: scotese.com)

+1 Dobj egy szmájlit

Ha szeretnénk üzenni is valamit az utókornak, elhelyezhetünk a homokkal töltött betonkoporsónkba bizonyos tartós tárgyakat, amik nem bomlanak le, nem korrodálódnak és ellenállnak a nagy nyomásnak és hőmérsékletnek. Syme megemlíti, hogy jó választás lehet erre a célra az üveg, amibe akár kedves üzenetet is gravírozhatunk leendő megtalálóinknak, de ha biztosra akarunk menni, a tudós a gyémántot ajánlja, amire lézergravírozással írhatunk levelet a messze jövendőnek.