Urmai Gabriella (illetve, akik így emlékeznek rá: Csontos Gabriella) könyve kilenc novellát és egy kisregényt tartalmaz. Amikor a kötet címéről kérdezték, elmondta: volt olyan élethelyzetben, amikor besokallt és elege lett, azonban egy fájdalmas szembesülés, belső utazás révén rájöhetünk, hogy ha kilépünk valahonnan, az egyben belépést is jelent máshova.
Színházi munkásságára és a kilépőjére így emlékezett vissza: „Nagyon boldog, gondtalan időszak volt az életemben, tologattam a felelősséget és vártam, hogy elkezdődjön az életem. Aztán eljött a pillanat, amikor úgy éreztem, hogy most kell lépnem”.
A színészetet később a sajtó váltotta fel: újságíróként dolgozott belpolitika rovatban és bulvárlapnál is. Mint mondja, nagy kaland volt, hirtelen kellett felnőni, hogy megtalálja a helyét a média barátságtalan világában.
Történeteiben azonban vissza-visszatér a színházhoz. „Amikor elkezdtem írni a novellákat, nem tűnt fel, hogy ilyen sok színházi téma bukkan fel, csak amikor összeállt a könyv, akkor szembesültem vele. Igazából soha nem is akartam kikerülni a témát, hiszen a gyökereink meghatároznak minket. Sokat tanultam itt, sok mindent – főleg lelki dolgokat – kaptam, amiket nem tudok és nem akarok elengedni.”
A kötetben található kisregény egy életközépi válságát megélő negyvenes nő történetét meséli el. „Nagy filozófia nincs benne, hanem maga az élet” – fogalmazott a szerző, aki azonban megfogalmazott egy életfilozófiát, és felhívta közönsége figyelmét a jelenlét, a jelenben élés fontosságára. „A múlt fontos, sok erőt meríthetünk innen, de nem szeretek ott élni. Jó dolog visszanézni, de mindig az a fontos, hogy a jelen pillanatot megéljem, és itt tudjak maradni.”
A Petőfi Színház társulatában töltött éveket fotókkal is felelevenítő beszélgetést követően Urmai Gabriella dedikálta könyvét a megjelenteknek. A kötet a veszprémi könyvesboltokból is beszerezhető.
FÜLSZÖVEG
Ki ne akart volna valaha kilépni az életéből, hogy másnaptól valahol máshol, valaki másként vagy csak egy más helyzetből folytassa a létezést? Mert egy kilépés nem azonos a meneküléssel, azzal azonnal be is lépünk valahová. Urmai Gabriella a világot jelentő deszkákon kezdte felnőtt pályafutását, de immáron közel két évtizedes újságírói karrier áll mögötte. Munkája során emberek, sorsok százaival, ezreivel találkozott. És figyelt. Megfigyelte az emberi érzelmek sokszínűségét és furcsaságát. És - ahogy mindenki más - ő maga is vágyott. Figyelemre, szeretetre, megbecsülésre, örömre, kéjre, teljességre. A címadó kisregény és novellái is ezt adják vissza: az átlagember hétköznapi vágyait, érzéseit - átlagon felüli pajkossággal, humorral és mélységgel. Nem akarja megmondani "a tutit". Csak tükröt mutat mindenkinek, aki valaha szeretett, vágyott, szenvedett, kesergett, remélt. Vagyis mindannyiunknak: kicsinek, nagynak, férfinak, nőnek. Mert bár szereplői rendszerint női lelkek, ez a könyv nem csak a gyengébbik nemnek szól. A szerző történetei éppen arra mutatnak rá: a legteljesebb léleknek is kell legyen valahol egy másik fele.