Hogy érezted magad Veszprémben? Milyen volt a közönség?
Közönségre rosszat nem mondunk, egyébként meg kurva jó volt! Ne viccelj, minden poént tudtak, minden nótát ismertek, egy zenekarnak ennél jobbat nem is kívánhatok.
Elég sokan kértek tőled autogramot a fellépés után ruhákra, sapkákra. Mi volt a legfurcsább hely, amit dedikáltál pályafutásod során?
A farkát még nem írtam alá senkinek, az durva lett volna, de mellet dedikáltam már. Sőt volt olyan is, hogy egészen a hasa aljára is kellett a lánynak írni, az elég meleg helyzet volt.
A koncerten említetted, hogy Veszprémben partizánkodtál még akkor, amikor a Sédnek is más neve volt. Tudnál-e erről néhány részletet mondani?
Hoooogyne, hát itt a Séd partján, amikor jöttek az imperialista hordák, akkor mi ellenük harcoltunk... Nehogy elhidd, ez egy régi poén, amit sokszor elsütök. Ahol koncertezek, mindig azt mondom, hogy ott voltam partizán, egyedül!
Visszagondolva húszas éveidre, hogyan zajlott akkoriban a diákélet? Milyenek voltak a bulik?
Annak idején minden szervezetten zajlott. Először is, nem igazán voltak egyetemi napok. A rendszer félt, hogy ha összegyűlünk ilyen sokan, bekiabáljuk, hogy "Sün! Sün! Sün!" Inkább központilag szerveztek iskolabálokat, ahol a megjelenés is kötelező volt. Öltönyben, nyakkendőben, kivasalva gyűlhettünk csak össze, de mi ennek is örültünk, mert jó volt a társaság. Nekem az ilyenek után valamiért mindig a rektornál kellett jelentkezni... Sok balhét csináltam, de mindig kimagyaráztam magam.
Mára szerencsére ez megváltozott. Az utóbbi 20 évben, amikor egyetemi napokon vagy kollégiumokban voltunk zenélni érezhető volt, hogy a diákélet már sokkal jobb, mint régen. Úgy képzeld el, hogy amikor elkezdtem gimnáziumba járni, éppencsak hogy lett egy koedukált osztály, ami nagy szám volt. A fiúk és a lányok külön ajtókon jártak ki-be, nem lehetett együtt lenni, mert féltek, hogy kompromittáljuk (Nagy Feró más szót használt - szerk.) egymást, amit egyébként alig vártunk. Akkoriban egy álszemérmes társadalomban éltem, amit nagyon nem bírtam. Őszintén szólva, a túlzott szabadosság ma sem jó, de úgy gondolom, hogy mindenki megtalálhatja a maga örömét a mai világban.
