A múzeum évek óta megemlékezik a napról, ám az idei évtől kezdve hagyományt teremtenének azzal, hogy minden évben a lecsatolt területek egy-egy előadóját hívják meg június negyedikére.
A csütörtök délutáni alkalom vendége a németországi Eichstättban született Jánó Mihály volt, aki a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán szerzett képesítést. Volt a kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeum konzervátora, majd muzeológusa is. 1983-1991 között a Sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum képtárának vezetője, majd művelődési főtanácsosa lett. Jelenlegi szakterülete a középkori ikonográfia és a Szent László-ábrázolások kutatása.
Jánó Mihály elmondta: a trianoni szerződés után az állam területének egyharmadára csökkent Magyarország elvesztette műemlékeinek legjavát, legszebb és legjelentősebb középkori templomait, legnagyobb középkori várait, reneszánsz várkastélyait és udvarházait, a műemlék jellegű egyházi és világi épületek európai rangú falfestményeit.
Az előadáson a két világháború közti műemlékvédelem általános jellemzése után Jánó Mihály arról is beszélt, hogy miként értelmezte a középkori képeket és freskókat a magyar vagy román lakosság. Trianon után a világgazdasági válság közepette kevés támogatást élveztek a festmény- és épületmegőrzési törekvések, ám Kós Károly, Kelemen Lajos, Debreczeni László és Bíró József személyét emelte ki az előadó azok közül, akik minél többet meg akartak menteni a középkori hagyatékokból, több-kevesebb sikerrel.
Jánó Mihály az előadás végén elmondta, Erdélyben jelenleg nagy kampány folyik a középkori falfestmények feltárása miatt, amelyeket a román kormány támogatása ellenére főleg ottani magánvállalkozók és civilek végeznek.
