A halva született politikus

Kis pártok vannak és lesznek, kis politikusok és kis jelöltek is. Vagy mondhatnám inkább hogy kisstílű képviselőjelöltek. Nekik nincs veszteni valójuk, ők eleve lúzerek. Van, aki ezzel tisztában van, s ezért úgy értékeli a helyzetet, hogy miután neki teljesen mindegy, akár hülye is lehet. Ha neki úri passziója a jelöltség, akkor szórakozik.

Neki mindegy, hogy mit vesz magára, rendben van-e a feje, pálmafás-e a nyakkendője, vagy éppen ellenkezőleg, zselés fejjel fekete öltönyben parádézik. Nem számít mit mond, nem oszt nem szoroz, s akár ki is élheti rejtett ambícióit, lakossági fórumot tarthat, legfeljebb üres lesz a terem.

Vagy éppen tele, mert rászabadul a gerontológia. Teljesen mindegy, hogy a támogatói sokan vannak vagy kevesen, ő egymagában, sőt önmagával is tud beszélni, nem zavartatja magát, elmondja a programbeszédét, a demokráciáról alkotott eszméit, ismerteti az ebrendeletet, felfedezi a cigánykérdést, fásít, kilép az unióból, 3 millió munkahelyet teremt, a hóvirág védett növény, ő ezt támogatja, betemeti a kátyút a Vakegér utcában, nem ott lesz a garázs, hanem máshol. Másik halvaszületett jelöltünk majd a fogyasztót védi meg a multiktól, bezáratja a plázákat, magyar földön magyar gumipitypangot termel, nemzeti színű lesz a napszemüvegünk is, kolbászból lesz a kerítés és régi idők szép emléke képen rózsaszínű bárányfelhők úsznak át az égen.

Ne adj isten, ha itten majd mindenféle sötét erők kerülnek hatalomra – látja a lúzer, képviselői esélytelenségében jövőt – s akkor aztán nézhet a becsületes polgár, mert akkor jön a számonkérés, a sötét diktatúra és a keresztre feszítés. Ő meg nyugodtan alszik, mert rajta senki semmit nem fog számon kérni semmit. Rajta aztán nem.

Ő egy gondtalan képviselőjelölt. Nincs min izgatnia magát.