Hegyeshalmi László, a Művészetek Háza igazgatója elmondta, ez a kiállítás ünnep, Györgydeák György 60. születésnapjának ünnepe. A művész tíz éve nincs köztünk.
Az eseményen köszöntőt mondott Porga Gyula polgármester, egyben a művész barátja. Beszédében kiemelte: Györgydeák Györgyről beszélni ugyanolyan nehéz, mint amilyen nehéz volt vele beszélgetni. Olyan ember volt, akivel hallgatni lehetett nagyon jól. Györgydeák György magánmitológiát épített, nemcsak a falon, hanem Balatonkenesén is, éppen ezért fontos, hogy ez az életmű megmaradjon, és öröklődjön, hogy a későbbi generációk is megismerhessék.
A kiállítást Kő Boldizsár képzőművész nyitotta meg. Kő Boldizsár művész édesanyján keresztül ismerkedett meg Györgydeák Györggyel. Szerette karcosságát, ugyanakkor kiemelte, a művész hatalmas szívvel is meg volt áldva. Elmondta, szerinte nagyon kevés olyan művész van, aki ennyire önazonos volt, mint ő. Műveiről már messziről kitűnt, hogy az ő munkái. Az ő kezében minden művészetté vált. Szerinte Györgydeák György munkái leginkább a versekhez hasonlíthatók, mert a vers a láthatatlanról szól olyan nyelven, ami hasonlít a mi nyelvünkre, de mégsem azon beszél. Györgydeák György műveinek szemlélője belekerül egy olyan áhitatba, ami kicsit olyan, mintha értenénk, miről szól, de mégsem tudjuk megfejteni teljes egészében.
A kiállítás, melynek kurátorai Tóth Eszter és Hegyeshalmi László, május 13-ig tekinthető meg.
Györgydeák György 1958-ban született Székesfehérváron. Veszprémben érettségizett, Balatonkenesén élt. A veszprémi Bakonyi Múzeumban tíz évig grafikusként dolgozott, 1991-től kilenc éven át a Cigányfúró című folyóirat művészeti szerkesztője, több évig a Művészetek Háza munkatársa is volt. Képzőművészeti ismereteit autodidakta módon sajátította el. Sosem volt röghöz kötött. Megye- és országszerte, s a határokon túl is tucatnyi kiállítása volt, rajzait, grafikáit heti-és havilapok rendszeresen közölték. Alkotásait több ízben nívódíjjal jutalmazták. Műveit – ahogy egész életét – átjárta a humor, a kalandvágy. Munkái, mint ahogy az egész élete a Balatonhoz és a természethez ezer szállal kötődik. Györgydeák uszadék fából, madzagból, kócból, szögekből, homokból, gipszből, agyagból, avítt használati tárgyak darabjaiból, foszlásnak indult textilneműkből, bútortöredékeiből, gyerekeinek eltört játékaiból állította össze Bübüjeit, és táblaképeinek nagy részét, egyszóval mindent fantáziájának szolgálatába állított, amit mi elhasználtunk és elhajítottunk. A művész magánmitológiájának elmesélésére egy sajátos elnevezésű műfajt talált ki: a Bübüt. A Bübü a művész által kitalált kategória zavarba ejtően fura, bájosan bumfordi szobrainak, avagy bábuinak megnevezése. Legtöbbjük inkább állatokra emlékeztet, illetve néhány halszerű tüneményre – némelyikük viszont inkább emberféleségre. Leginkább mitologikus lények, mint amilyen a művész Lauz nevű szereplője, vagy a versbeli Eototo és Aholi, vagyis az indiánok jó szellemei, de bármely természeti nép bálványaira vagy történelem előtti kor istenségeire is hasonlítanak. Sajátos, groteszk kollázsai, asszamblázsai mellett, a kortárs grafika műfajában is maradandót alkotott.