Porga Gyula polgármester hangsúlyozta: nem az embertársaikkal kegyetlenkedő pribékekre kell emlékeznünk, hanem az elnyomó rendszer azon áldozataira, akik az embertelenségben is emberek maradtak. Az emléktábla azok hősiességét hirdeti, akik kiszolgáltatottságukban is képesek voltak ellenállni a diktatúra elnyomásának, akár életüket is áldozva. Akiket elsőként győzött le látszólag az elnyomás, éppen azok lettek a végső győztesek, akiknek testét meggyötörték, de lelkük mindmáig hirdeti a szabadságot.
– Azokra emlékezünk, akiket a gyűlöletre és osztályharcra alapuló kommunista diktatúra nyomorított és gyilkolt meg – hangoztatta dr. Kahler Frigyes jogtörténész. Felelevenítette: 170 éve annak, hogy két nyugati gondolkodó, Karl Marx és Friedrich Engels megfogalmazta a kommunista kiáltványt, melyben egy új világot hirdettek meg. Ez a világ azonban osztályharcra, gyűlöletre és terrorra alapult. Az ideológiát elsőként a párizsi kommün alatt láthatta a világ a gyakorlatban, majd következett Lenin, aki létrehozta a hivatásos forradalmárok testületét, puccsal átvette a hatalmat, és az addig ismert történelem legvéresebb rendszerét alkotta meg.
Magyarország először az 1919-es kommün napjaiban találkozott ezzel a terrorral, Kun Béla és társai ámokfutása leckét adott a magyar társadalomnak a kommunizmus elnyomásából. 1945 után pedig jött a szovjet megszállás, a gulag, a malenkij robot, a koncepciós perek, a civil társadalom szétrombolása, a TSZ-esítés, a vallásüldözés, a szellemi élet kisajátítása. 1956 volt az az év, amikor a kommunizmussal cinkosan összekacsintó nyugati értelmiség számára is megmutatta a diktatúra igazi arcát.
Az emléktáblát Márfi Gyula katolikus érsek és Oláh Emil a Protestáns Tábori Püspökség kiemelt vezető tábori lelkésze áldotta meg, majd a megemlékezők elhelyezték koszorúikat.