Több mint 70 esztendeje, hogy Bay Zoltán magyar fizikus 1946. február 6-án sikeres kísérletet tett a Hold megradarozására, mely a honvédelmi radarezredek munkájának is alapját adja, és amelyet azóta a magyar radar napjaként ünneplünk.
Az esemény évfordulóján Márki-Zay Lajos okleveles csillagász emlékezett vissza Bay Zoltán munkásságára és az első sikeres magyar kísérletre, levelét távollétében Zentai László, a Magyar Honvédség 54. Veszprém Radarezred ezredparancsnoka olvasta fel. Bay már kisfiúként is élénken érdeklődött a Hold megközelítése iránt, majd mint kiváló kísérletező és elméleti fizikus sikeresen vette az űrrel kapcsolatos akadályokat. Korábban ugyanis úgy hitték, légkörünk szűk optikai ablaka miatt a csillagászatban nincs lehetőség kísérletezésre. Az 1930-as években aztán felfedezték, hogy légkörünknek egy rádióablaka is van, amely alkalmas információk szűrésére: az égitestek ezen keresztül jövő rádiósugárzása különböző fizikai folyamatokról hoz hírt.
Az információ lehetőséget adott Baynak, is, hogy megvalósítsa réi álmát, és megradarozza (letapogassa) a Holdat. 1946. február 6-án sikeres kísérletet hajtott végre: a Föld-Hold távolságának (1,21-1,35 fénymásodperc) kétszeresét és a jelösszegzés elvét alapul véve a magas zajok ellenére is sikerült kiszűrnie a visszaverődő radarjeleket a Holdról. Ezzel pedig megszületett a radarcsillagászat, aminek atyja Bay Zoltán lett. S bár az amerikaiak már valamivel korábban fogtak visszhangot a Holdról, a jelösszegzés tudományos szempontból az amerikai fölé emelte a hazai kísérletet.
Azóta az űrkutatás és a radarcsillagászat hatalmas fejlődésen ment keresztül (többek között az égitestek felszíni alakzatainak háromdimenziós képét is ismerjük), Bay pedig a fény terjedési sebességének mérése terén elért eredményeiért (mely nélkül a felszíni alakzatokat nem tudná mérni a radar) a Boyden-díjat is megkapta, s később egy űrkutatási konferencián Neil Armstrong gratulált neki, elismerve, valójában ő volt az első ember, aki elérte a Holdat.
Bay tapasztalatai nemcsak az űrkutatásban hoztak óriási áttörést, de utódai a honvédelemben is kamatoztatják tudásukat – ahogy arra Simicskó Lajos honvédelmi miniszter és dr. Benkő Tibor vezérezredes levélben hívták fel a figyelmet. A miniszter szerint a rádiótechnikai csapatok tagjai egy speciális és pótolhatatlan szakterület képviselői, akik hozzáértésükkel és szakmai ismereteikkel elengedhetetlen részét képezik a hazai légtér szuverenitásának biztosításában. Ők azok, akik a légtér rádiós felderítése során szerzett radaradatok, az információk továbbításával gondoskodnak róla, hogy soha nem érhesse hazánkat váratlan légi csapás. Ez rengeteg tanulást, felkészülést, de elköteleződést is jelent. S bár feladataik nem olyan látványosak, mint más fegyvernemeknek, hiszen ők a színfalak mögött dolgoznak, a radarezred tagjai békeidőben is harcfeladatot hajtanak végre. S mindemellett a többi ezredhez hasonlóan a határnál is szolgálnak, újabb erőpróbát teljesítve – fogalmaztak a felek.
A radartechnika egyébként ma az egyik leggyorsabban fejlődő ágazat: a Zrínyi 2026 program keretében jelenleg is napirenden van az állandó telepítésű radarok mellett modern, réskitöltő modellek és mobil, háromdimenziós állomások telepítése, melyekkel javulhatnak a légtérellenőrzési képességek.
A köszöntő beszédek után Zentai László munkájuk elismeréseként emléktárgyakat adott át a radarezred 36 tagjának, hárman pedig előléptetésben részesültek, majd a jelenlévők a Honvéd Együttes koncertjét hallgathatták meg.