Dr. Kővári Edit már első pillantásra is egy inspiráló személyiség. Az interjú ideje alatt engem is levett a lábamról, és mondhatom, hogy ittam a szavait. De hogy mit jelent érzelmileg inspirálni az embereket, és miért kezdett el ezzel foglalkozni? Erről beszélgettem vele.
- Mivel foglalkozik az egyetemen belül?
Elsősorban üzleti kommunikációt és tárgyalástechnikát oktatok alap- és mesterszakon egyaránt. Mindig is érdekelt, mi az a kompetencia, „softskill”, ami hiányzik a mai kommunikációból. Így kezdtem el kutatni az érzelmi intelligencia és teljesítmény összefüggését a vállalati kultúrán belül, és lett a doktori disszertációm témája a saját érzelmeink feltárása, megélése és kezelése. Ezen kívül a Gazdaságtudományi Karon 2015-ben létrehozott Pannon Pentor névre keresztelt mentor program társ alapítója és szakmai vezetője is vagyok, ahol az elsős hallgatók sikeres beilleszkedésének segítése, tehetséggondozása, egyetemi szakmai fejlődése és közösségépítés a cél.
- Hogyan jött az ötlet, hogy hivatásaként foglalkozzon érzelmi inspirációval?
Kiskorom óta azt éreztem, hogy hatással vagyok az emberekre. Ez a hatás lehet negatív, de pozitív is. Amikor egy üzleti kommunikáció óra keretében a manipulációról tartok előadást, el kell mondanom, hogy ez nem csak negatív lehet. A pozitív manipuláció azt jelenti, hogy úgy vagyok az emberek érzéseire hatással, hogy tiszta játékszabályok szerint játszom velük. Például egy reklám pozitív manipuláció, ami azt jelenti: tudom, hogy reklámot nézek, viszont az én döntésem, hogy elhiszem-e. A negatív manipuláció ezzel szemben az, amikor úgy játszok az emberek érzéseivel, hogy ő nem is tudja, mi történik.
- Egyetemi oktatóként hogyan tudja az érzelmi inspirációt alkalmazni?
A mai tudásátadás kulcsa az élmény.
Ehhez szükséges egy inspirátor, akire felnézhet a hallgató, és akire azt mondja, hogy igen, én szeretnék tőle tanulni. Ez a személy tudja a belső motivációt kialakítani, ami az érzelem útján sikerülhet. Mindenkinél legelőször a rossz érzelmek, a félelem jön elő. Nagyon nehéz ezeket az érzéseket sarokba állítani, és a pozitívakat előre venni. Az érzelmi inspiráció ezt is jelenti: megtanítani a pozitív élmények előnyben részesítését.
- Milyen módon foglalkozik inspirációval az egyetemen kívül?
2012-ben szereztem coaching végzettséget, hogy megtudjam, hogyan lehet átadni az érzelmi inspirációt az embereknek. Azt láttam, hogy nem csak az egyetemen van igény erre, de magánemberek is szívesen fordultak hozzám. Ezért indítottam el a vállalkozásomat. Az egyéni coachingokon keresztül a nagyvállalatos tréningekig széles az a paletta, amivel foglalkozom.
- Hogyan zajlanak ezek a tréningek?
Mindenki meg fog hökkeni, de én nem hiszek a tréningekben. Ez csak egy név, amit én inkább inspirációnak keresztelnék át. Az 1-2 napos foglalkozásnak az a célja, hogy felkeltse az emberek figyelmét saját magukra, és elgondolkodjanak az embertársaikkal való kapcsolatukon és a munkához való viszonyukon. A legelső lépés ehhez az önismeret, amihez viszont mindenkinek időre van szüksége. Egy jó tréning folyamatos, akár 3-4 hónapig is eltarthat. Mindig kapnak házi feladatot is a résztvevők, hiszen fontos a folyamatosság és visszacsatolás.
Nagyon sok gyakorlati feladat van, de a tréningeken szó esik még friss tudományos kutatásokról is. Sokszor tűzdelem meg a tréningeket provokatív, és esetleg komfortzónán túli feladatokkal, hiszen egy dolog az elmélet, és más, ha saját bőrünkön tapasztalva ki is próbáljuk azt. Mondok egy példagyakorlatot. Van olyan tréning, ahol, mielőtt bemutatkoznánk, minden résztvevőnek ki kell választani egy embert, és elmondani róla egy dolgot, amit el tud róla képzelni, amit semmiképpen sem tud róla elképzelni, valamint egy olyan dolgot, ami közös lehet bennük. Ezután kezdődik az ismerkedés. Egy ilyen „játék” után feloldódik a csapat. Ezt nevezzük deduktív módszernek.
- Említette, hogy léteznek egyéni coachingok is. Ezeket a foglalkozásokat hogyan kell elképzelni?
Ezek a tréningek minimum 5 alkalmasak, és akár személyesen, de akár skype-on keresztül is működhetnek. Tudni kell azt az agyról, hogy kb. 21 napra van szükség ahhoz, hogy elkezdődjön az attitüdváltás, ami csak fél év múltán forrja ki magát. Olyan rutinná kell kiépíteni a pozitív szokásokat, hogy szinte már automatikusan működjenek. Ezért fontos, hogy 1 hónapnál tovább tartson az első 5 alkalom.
- Mindenkiből lehet érzelmi inspirátor?
Minden időszaknak megvan a maga divatszakmája, a miénknek a coaching, amit inkább én mégiscsak érzelmi inspirációnak neveznék. Sokan azt gondolják, ha valakivel jól elbeszélgetnek, akkor már érzelmi inspirátorok, de ez nem így van. Egy jó coach hallgatni is tud oly módon, hogy a belső motivációt előhívva a másik fél maga nyílik meg és kezd el beszélni. Ezen kívül nagyon fontosak a megfelelő időben és helyen feltett kérdések, hiszen ezzel gondolkodtatunk és mondatunk ki az egyén számára is olyan dolgokat, amit maga előtt is titkolt eddig. Tanítani bárkit lehet erre, hiszem már nagyon sok coaching technika van. Hiteles viszont csak az lesz, aki átél olyan dolgokat, amiket át tud adni, amiből a másik tanulni tud.
Egy jó coach azt is tudja, mikor kell a beszélgetésbe beraknia saját magát. Meg kell találnia viszont az egyensúlyt, hogy ne csak magáról beszéljen. Felelőssége van azért, amit mond. Figyelnie kell a kimondott szavakra majd egy feloldást kell adnia a másik számára, minthogy „én ezt így látom, de neked kell döntened”. Tudatosítania kell magában a coachnak, hogy ő is egy tanácsadó. Nem szabad cipelnie az „ügyfelei” problémáját.
A cél az lenne, hogy mindenki saját magán akarjon segíteni.
Aki elvégzi a coach képzést és így gondolkodik, még ha nem is praktizál, már akkor is tett egy lépést afelé, hogy önmagát megértse.
- Kik vesznek részt ilyen tréningeken? Kinek lehet ilyen beszélgetésekre szüksége?
Szinte mindenkinek szüksége lehet rá, de ezek a tréningek nem ingyenesek, így mondhatjuk azt, hogy leginkább azok vesznek részt rajtuk, akinek van rá pénzük. A cégeknél ez nem kérdés, főleg akik „megrendelik” a tréningeket, mint érzelmi mentális foglalkozásokat, hiszen a pályakezdőtől elkezdve a középkorú munkatársig mindenki jelen van. A meghirdetett tréningeknél a fizető réteg, a 35-40 és az 50-55 év közöttiek a résztvevők, akik a legtöbbet dolgoznak, hisz ők a legstresszesebbek. Talán ezt segíti elő a Gazdaságtudományi Karon a Pentor Rendszer, ahol az egyéni mentoráláson egyfajta coaching is folyik, amit ingyen kapnak a hallgatók.
Manapság az emberekből hiányzik a „kulturált vita” készsége, hogy meghallgassák a másikat és azt hallják meg, amit ténylegesen mondani akarnak nekik. Még ha meg is bántódunk, nehéz, de megtanulhatjuk, hogy ezekre ne érzelemből reagáljunk. Erre nagyon jó lehetőség lehet a One téma, melyet minden hónapban a Veranda kávézóban tartunk. Itt egy-egy téma átbeszélgetésével megszűnnek a különbségek, hiszen generációtól és nemtől függetlenül a mások gondolatát tiszteletben tartva, mégis saját tapasztalatunkat és véleményünket megosztva tanulunk egymástól.
- Szóba került a munkahelyi stressz. Nagyon „divatos” mostanában felemlegetni a kiégést, és már nemcsak a munkavállalók körében, hanem az egyetemistáknál is. Ön hogyan látja ezt a témát mint egyetemi oktató, mint szakember és coach?
A kiégés a pszichológiában már régóta köztudott dolog. A fiatalkori kiégés manapság azt takarja, hogy már az egyetemi éveink alatt, de lehet, hogy előbb, 16 évesen elkezdünk dolgozni a tanulás mellett. Szeretnénk fejlődni, szeretnénk pénzt keresni ilyen korban elsőként a szórakozásunkért. Nagyon sok mindent feláldozunk, és nem csak a pénzért. Mindenkinek a vágya, ahogy a Maslow-piramis is mutatja, az önmegvalósítás. A fiataloknak a 21. század megadja azt a lehetőséget, hogy sok mindent elérjenek. Mindent azonnal akarnak, mert azt hiszik, akkor juthatnak előrébb a ranglétrán. Ez teljes mértékben így is van, de ezek a fiatalok lesznek 40 évesen majd azok, akik hozzám jönnek magán coachingra vagy tréningre. Észre kell venniük, hogy
lelassulásra és kiegyensúlyozottságra van szükségük.
Úgy látom, hogy a mai gazdasági környezet egyrészről nagyobb teret ad a fiataloknak: jobban megbíznak bennük és többen kapnak felelősségteljes állást. Másrészről azonban a technikai vívmányoknak köszönhető folyamatos elérhetőség (mobil, laptop stb.) kényszerében félelmet gerjeszt bennünk, hogy lemaradnak valamiről. Ez pedig stresszhez vezet, ami egy ördögi kör. Ezeknek a jelenségeknek a tudatosítása, kezelése és megoldása lehet egy jó mentor, coach vagy tréner feladata.
