A zenekar mostani felállása 2015-ben nyerte el végső formáját. Egy évvel korábban a három alapítótag, Molnár Levente (ének, gitár), Nagy Attila (ének, tangóharmonika) és Szikszai Tamás (furulya, trombita) közös albérletbe költözött. Mindhárman a Pannon Egyetemre jártak, itt ismerekedtek meg, s már korábban is felmerült köztük ötletként, hogy „egyszer kéne egy közös zenekart csinálni”. Az első dalok végük a közös lakásban születtek. A következő nyáron egy balatonfüredi fesztiválon álltak össze először egy akusztikus koncert erejéig, ezt követően csatlakozott hozzájuk a basszusgitáros, Varga János, és a dobos, Krajcsi Balázs. Novemberben már a Canyonban játszottak, később már Budapesten, Szegeden és Pécsett is koncerteztek. Eddig két „nullköltségvetésű” klipjük jelent meg, első saját albumuk a Riot Without Weapons, pedig a következő hónap elején lesz majd hallgatható.
Az MMC: Varga János, Szikszai Tamás, Nagy Attila, Molnár Levente és Krajcsi Balázs
Ha zeneileg be kéne őket határolni, valahova a punk és a rock közé sorolnánk a bandát, kiegészülve némi furulyával, trombitával és tangóharmonikával. Utóbbiak miatt sokan hiszik, hogy ők ír zenét játszanak, ám saját bevallásuk szerint inkább csak az elemek hasonlítanak, mert valójában a punkrock vonalon mozognak, néhol ska, sanzon és nagyon elrejtett hardcore elemekkel. Valaki szerint a mulatós punk a pontos besorolás.
Ami a szövegeket illeti:
„Nincs meghatározva, hogy balliberális vagy épp szélsőjobbos dalokat írunk. Egyszerűen saját gondolatainkat vetjük papírra. A kritikusan gondolkodó emberekhez próbálunk szólni, nincs konkrét közönség. Magunkból írunk ki dolgokat, nem vagyunk például keresztény rockzenekar”
-mondja Szikszai Tamás, a csapat fúvós szekciójának egyedüli tagja.
„Úgy írjuk a számokat, mint a kívánságműsorokban szokták: mindenkinek, aki szereti. A dalokban van szó aktuális társadalmi kérdésekről, politikáról, de személyesebb tapasztalatokról is. Ez ad inspirációt. A szövegek angolul vannak, a dalokat együtt írjuk, mindenki bele teszi a saját részét. Viszonylag lassan születnek a számok, de precízebben ki vannak dolgozva.
Igyekszünk kerülni a kliséket. Sokan éneklenek a szerelemről, a szexről meg arról, hogy darabokra törted a szívem. Mi ezt szeretnénk elkerülni, mivel ezeket mindenki átélte, mindenki tud vele azonosulni, és meg is írták már nem egyszer, ezért mi nem erről szeretnénk zenéket írni.
Számomra minden zenének van jelentése, mindig is fontos volt, hogy ne csak arról szóljon egy szám, hogy partizunk, „atomkirályok” vagyunk, és miénk a világ” - jegyzi meg Molnár Levente, aki elmondta azt is, hogy mindannyian munka mellett végzik a zenélést, és ő, valamint Tamás gyakorlatilag csak a banda miatt maradtak Veszprémben annak ellenére, hogy máshol lenne lehetőségük karrierépítésre.
Az énekes, Molnár Levente is csak a banda miatt maradt Veszprémben
Ötletük és kreativitásuk van, az első lemezük megjelenése előtt, már a következőn törik a fejüket. A zenekar ugyanakkor pályázati pénzekből is szponzorálná magát, ám gyakran nem felelnek meg a feltételeknek, ugyanis azok jó része a könnyűzenére vonatkozik - mesélik.
Viccesen megjegyzik azt is, hogy menedzsert is keresnek, de csak akkor, ha szervez nekik fellépéseket. "A sápját leveheti, de ne szóljon bele, hogy milyen zenét csináljunk”- mondja nevetve Attila, a MMC tangóharmonikása.
Az első albumukat referenciának tekintik, amely lehetőséget adhat nekik arra, hogy akár nevesebb fesztiválokra is bekerüljenek. A lemez mellett dalaik jelenleg a Youtube-on elérhetők, de ígéretük szerint hamarosan a Spotify-ról és az iTunes-ról is letölthetők lesznek.
X-faktor és a generáció problémája
A Mad Man’s Crew-t többször is keresték a kereskedelmi csatorna tehetségkutatójától.
„Nem vállaltuk a fellépéseket, merthogy mi nem ilyen módon szeretnénk közönséget építeni. Legalább ötször hívtak minket. A Facebookra is kiposztoltuk, hogy nem kívánunk részt venni benne, és csak ezután hagyták abba a nyomulást. Az üzenetet egyébként több zenei oldal is átvette, cikkek is születtek belőle okulásul, hogy miként működik a kereskedelmi média”- eleveníti fel Levente.
Az énekes szerint a mai popzene nem igazán szól semmiről, csak egy hamis életérzésről, amelyet sikeresen el is adnak. A Despacito szövegét például sosem nézték meg, de szerintük az is hasonló lehet.
„Az egésznek nincs hozzátett értéke”
- mondja.
„Szerintem a generációm egyik problémája, hogy a zenében létezik az annyira rossz, hogy már jó kategória, és ezt adják el bulizenének. Amikor a fiatalok Korda Gyurira, Groovehouse-ra, meg Kis Grofóra mennek el bulizni, és a Novarockon többen mennek el David Hasselhofra, mint Iron Maidenre, akkor úgy vagyok vele, hogy lehet, hogy tényleg rossz irányba tart ez a világ. Az egész egyszerűen groteszk. Emiatt sokszor úgy érzem, hogy olyan generációnak vagyok tagja, ami nem fogalmaz meg üzenetet.
„Ez nem arról szól, hogy bárkit lealacsonyítanánk és mi, a Mad Man’s Crew jobbat csinálunk bárkinél, csak érdekes látni, hogy néha olyan dolgokat és trendeket követnek a generációnk tagjai, amik valójában a semmibe tartanak”- véli Levente, aki szerint az ’50-es években elindult, és a ’60-as ’70-es években folytatódó kísérletezés és zeneiség az, amit ők is meghatározónak és „halhatatlannak” tartanak.
„A 1980-as évek videókorszaka hozta el azt, ami kiölte lassan a zenéből a zeneiséget, és a stílust rakta az első helyre. Egyre inkább az kezdett el számítani, hogy jól nézzél ki, és nem az, hogy jó zenét csinálj. Az kábé mellékes lett. Nem mintha nem születtek volna a ’80-as évek után is jó zenék, de teljesen egyet tudok érteni Freddie Mercury azon kijelentésével, hogy sokkal jobb volt a zene, amikor még a csúnya emberek is csinálhatták”- mondja az énekes, majd Attila hozzáteszi, hogy egy rádióban ők is megkapták már, hogy hogyan néznek ki.
MMC: legyen jó a zene, a többi nem számít
„Próbáljuk úgy csinálni, hogy ne a külsőségek számítsanak. Hogy legyen jó a zene, legyen értelme a szövegnek, és legyen benne mondanivaló. Utóbbinak nem kell mindig kritikusnak lennie, hogy jó legyen, de egyáltalán nem baj, ha néha az. A legfontosabb, hogy maradjunk őszinték.”
