A kiállítást dr. Horváth Zsolt korábbi parlamenti képviselő nyitotta meg. Mint mondta, Horváth Balázs nagyon szerette az embereket, de nem mindenki szerette őt. Azok szerették, akik ismerték. Ember volt, polgár volt, veszprémi volt. Szerette a művészetet, az irodalmat, a színházat és a barátokat.
Olyan stílust teremtett maga körül, olyan kort idézett meg, ami – mikor ő élt – nem létezett már. Imádta ezt a várost, úgy beszélt róla, hogy őt hallgatva nem lehetett nem beleszeretni Veszprémbe. A Városháza aulájában bemutatott kiállítás megidézi Horváth Balázs szellemét, és előhív számos személyes emléket azokból, akik ismerték őt.
– Gyakran esünk abba a hibába, hogy amikor a múltról beszélünk, mindig a távoli múlt eseményeit idézzük meg – fogalmazott Porga Gyula polgármester, az emlékülés levezető elnöke – de mi fontosnak gondoljuk, hogy a közelmúlt sorsfordító pillanataira is emlékezzünk. A sorsfordító események mögött mindig személyek állnak, itt Veszprémben Horváth Balázs személye megkerülhetetlen, ha a rendszerváltásról beszélünk.
Horváth György, Balázs ikertestvére egy családi történetet osztott meg arról, amikor ők ketten meglátogatták Tamási Áron írót. Mint Horváth György mondta, Tamási megérzett valamit Balázsból, a kamaszfiúból, akit Madár Vince (a Hazai tükör című regény szabadságharcos főhőse) szellemi társának nevezett. Érezte, hogy lesz belőle valami. Lett. Az ő nevéhez fűződik a munkásőrség leszerelése, a polgárbarát rendőrség, az önkormányzatiság létrehozása, és ő volt az, aki betegen, közelgő halála tudatában is végigcsinált egy kemény kampányidőszakot, hogy – ahogy fogalmazott – szerezzen egy helyet a barátainak.
Dr. Kónya Imre volt belügyminiszter arról beszélt, mennyire megváltoztok a viszonyok a rendszerváltás idején még egy oldalon állók között. – Együtt indultunk, arra gondoltunk, hogy Magyarországnak mi lesz jó és mit tudunk mi ehhez hozzátenni. Aztán az emberek évről évre egyre inkább egymás ellen fordultak, és ez mára gyűlölködésbe fordult. Ennek az első igazi áldozata Horváth Balázs volt – ő volt az, aki szívből-lélekből komolyan gondolta, hogy együtt kell lennünk, szeretnünk kell egymást, az ellenfeleinket is; és mégis karaktergyilkosság áldozata lett. A taxisblokád idején aljas rágalmakkal illette a média, Eörsi Mátyás azt mondta róla, hogy a tömegbe lövetést fontolgatta. Ezzel szemben Horváth Balázs azt mondta akkor, lemond, ha bármiféle erőszak esik. Nekünk, túlélőknek kötelességünk, hogy megírjuk az emlékeinket, hitet tegyünk az igazság mellett. Azért kell visszaemlékezni, hogy minél kevesebb hazugság maradjon az emberek agyában – idézte Antall Józsefet.
Dr. Navracsics Tibor uniós biztos szerint a kimagasló személyiség két erénye a nagyszerű egyéni teljesítmény és a csapatjátékos teljesítménye, aki hagyományt, közösséget teremt maga körül. Akkor igazán kiváló egy személyiség, ha egyszerre mutat egyéni példát és újszerűen megjelenít valamit, amit ismerünk és szeretünk.
Cholnoky Jenő világhírű földrajztudós elmélete szerint a táj meghatározza a közösség karakterét, hat az emberre – idézte fel Navracsics. – Másfajta közösség alakul ki egy széles tengerparton, más egy olyan helyen, ami szárazföldre van zárva. Más készséget fejleszt ki gy alföldi táj, mást egy hegyvidéki környék. A veszprémi tájnak is van egy személyiségformáló hatása, ami kitermeli a pannon polgárt, azt a politikus típust, aminek képviselője volt Horváth is. Pályája, teljesítménye beleillik a nagynevű veszprémi elődök – Eötvös Károly, Óvári Ferenc, Rupert Rezső – sorába. Okkal gondolhatjuk, hogy van valamilyen szellemi folytonosság a történelem nagy veszprémi politikusai között: közös bennük az irtózás a szélsőségektől, a fontolva haladás, a szabadságra, a liberalizmusra, a konzervativizmusra való egyforma nyitottság.
Az emlékülésen felszólalt még Nagy Károly népművelő, dr. Papp Sándor nyugalmazott egyetemi tanár, dr. Salamon László alkotmánybíró, Sándor György előadóművész és dr. Szabó Gyula jogász. dr. Balsai István alkotmánybíró hivatalos elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni, de levelében – melyet a polgármester olvasott fel – ő is megemlékezett Horváth Balázsról.
(címlapfotó: ERDEI KATALIN - Fortepan)