Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Vitorla nélkül szörfözni

2016. augusztus 18. 20:07
Kipróbáltam a pár éve Balatonon is hódító őrületet, a stand up paddle-t, ami majdnem olyan, mint szörfdeszkán állva evezni. Könnyű evezgetésre számítottam, de még mindig izomlázam van.

Először is kezdjük a legelején. A stand up paddle, vagyis elterjedtebb nevén a SUP, valamikor a kétezres évek elején indult világhódító útjára Hawaii-ról, ám az „álló evezős-szörfözésről”, mint külön sportról az első angliai verseny miatt csak 2007-ben írtak először.

A Balaton első “stand up paddle-centerét” fokvárosi élményeinek hatására 2011-ben indította el a Club Tihany szálloda területén a bécsi Andreas Novotny, aki már a nyolcvanas évek vége óta foglalkozik itt szörf,- és különféle vízi sportok oktatásával.

Hozzá látogattam el én is egy szelesebb, szeptembernek kinéző augusztusi napon, hogy kipróbáljam ezt a mindenki számára könnyen megtanulható mozgáskultúrát.

Több féle méret létezik. Ez itt a legnagyobb, egyszerre tíz ember fér el rajta.Több féle méret létezik. Ez itt a legnagyobb, egyszerre tíz ember fér el rajta.

Létezik hagyományos deszka, és van felfújhatós(!) is. Utóbbi változattal próbálkoztam én is, amely állítólag jobb, mint a karbonból és polietilénből készült társaik, hisz olyan speciális PVC-szerű anyagokból készül, ami miatt kevésbé sérülékeny. Ráadásul könnyebben is szállítható, leeresztés után könnyen hátizsákba lehet hajtogatni.

Meg is kérik az árát: ha valaki venne magának egy SUP deszkát, közel 300 ezer forintot kellene kicsengetnie egy olyan változatért, amivel én mentem. Állítólag ez a fajta az egyik legstrapabíróbb és legsokoldalúbb, amolyan „SUP-ok Mercedese” kategória. Addig is marad a bérlés.

A deszkákból több féle méret létezik. A gyerekméretűtől elkezdve a több méteres folyami túrázásra kifejlesztett változatoktól (ezekbe lehet pakolni is!) a profibbaknak szánt hullámlovas versenydeszkákig. Igen, hullámlovas versenydeszkákig, ugyanis mint Andreastól megtudtam, a tengeren és az óceánon nem úgy mennek ezekkel, mint a Balatonon. A profik szörfösökhöz hasonlóan a hullámokat lesik, csak egy evezővel segítenek rá az irányváltásokra.

Valahogy így:

 

A haladást nem nehéz elsajátítani, szinte tíz perc alatt meg lehet tanulni: miután a stégről a deszkára ereszkedtünk, pár perc térdelve evezés után meg lehet próbálkozni a felállással, itt azonban van egy szabály, amelyet a legtöbb kezdőhöz hasonlóan nekem sem sikerült elsőre hibátlanul kiviteleznem: „Ne nézz le, ne nézz le! Csak előre figyelj, állj fel, és kezdj el azonnal evezni!”

Igazából ennyi az egész. Gondoltam én. Igazából tényleg ennyi, ám pár perc lapátolás után azonnal elkezdtem érezni deréktól lefelé az izmaimat. A hullámok folyamatosan kisebb egyensúlyozásokra, korrigálásokra, és mikromozgásokra kényszerítettek, amit több mint két óra evezés után, és fél nappal később, a cikk megírásakor is bőven éreztem.

Biztos vagyok benne, sőt elhiszem azokat az először kisebb szkepticizmussal kezelt mondatokat, miszerint a SUP-ozás erősíti a mélyizmokat, tonizálja a testet, a kardió mozgás miatt pedig folyamatosan fitten tart.

Jól átmozgatott mindenhol, ez egyértelmű.

Szokták azt is mondani, hogy SUP-ozni olyan, mint jógázni a vízen. Mivel én kissé tarajos hullámokon próbáltam ki, ezt annyira nem éltem át a parttól több száz méterre, ugyanis az ottani széllel kellett küzdenem.

Itt egyszer hosszú perceknek kellett eltelnie ahhoz, hogy észrevegyem: a szembeszél miatt gyakorlatilag egyhelyben evezek.

Az oktatótól ellesett technikával, a „B tervet” megcélozva azonban gyorsan sikerült bemenekülni a nyugodtabb nádasba, ahol kócsagok és kacsák közt halkan suhanva tényleg tudtam kicsit relaxálni.

Túrázni is lehet. Fotó: Andreas NovotnyTúrázni is lehet. Fotó: Andreas Novotny

Ha az ember egy nyugodtabb balatoni napot fog ki, valóban el lehet órákig lenni úgy, hogy a deszkán állva nem nagyon csinál mást, csak evez, élvezi a balatoni tájat és a csendet. Ám nem csak az emberekre van jó hatással a supozás: evezés közben szembe jött egy környékbeli, deszkáján a kutyájával. Az eb állítólag annyira élvezi a supozást, hogy minden nap „kikönyörgi”, had menjenek egy kört a gazdival.

Valójában észre sem vettem, hogy elszállt az idő, a két óra evezés és egy kisebb izomláz után pedig megállapítottam, hogy nincs jobb vízi sport alternatíva azoknak, akik már unják a vízibiciklizést vagy a kajakozást, de mégis egy kis testmozgásra vágynak. Ráadásul olyan formában, hogy az ember még ki is tudja szellőztetni a fejét. Kívülről talán nem tűnik komolynak szél és vitorla nélkül szörfözni, ám kipróbálni annál izgalmasabb.

Ge. Á.
további cikkek

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.