Az esemény nem véletlenül esik egybe Nagyboldogasszony ünnepével, a magyar repülők ugyanis Máriát választották oltalmazójuknak és Védőszentjüknek.
Veszprémben, a Táborállás parkban áll egy emlékmű, amelynek jelentősége a legtöbbek számára ismeretlen. A szobrot a Magyar Veterán Repülők Egyesületének (a mai Magyar Veterán Repülők Szövetségének elődje) javaslatára civil segítséggel emelték 1993-ban a repülési feladatok közben életüket vesztett pilóták tiszteletére.
A Magyar Veterán Repülők Szövetsége együttműködésben a Veterán Repülők és Ejtőernyősök Veszprémi Egyesületével ezen emlékmű megkoszorúzásával, ünnepi beszéddel, valamint szentmisével tisztelgett azok előtt, akik életüket a repülésnek, a hivatásnak és a hazának áldozták.
Hazánk légterének védelme, a kutató-mentő szolgálat, a szárazföldi csapatok támogatása olyan feladat, amely egész embert kíván. A légierő személyi állományának felkészültsége, kiképezettség, a bajtársiasságon alapuló felelőssége lehetővé teszi a feladatok minél pontosabb elvégzését.
Az emberiséget a kezdetektől foglalkoztatja a repülés gondolata, számos feljegyzés, történet és monda igazolja ezt. Nehéz meghatározni a repülés történetének nagy mérföldköveit, az azonban biztos, hogy rengetegen lelték halálukat a kísérleti repülések során.
Ezen a napon nem csak a világháborúk légi csatáiban elhunyt katonákra emlékezünk, hanem a békekiképzés halottaira is. Békeidő lévén bizonyára egyetlen pilóta sem sejtette, hogy élete utolsó repüléséhez készülődik. Abban a reményben emelkedtek a levegőbe, hogy a feladatukat legjobb tudásukhoz mérten végrehajtják, este pedig szeretteik körében hajtják álomra fejüket.
A második világháborútól számítva napjainkig Magyarországon békeidőben a repülőkatasztrófák 250 áldozatot követeltek.