Ugrás a kezdőoldalra Ugrás a tartalomhoz Ugrás a menüre

Mindenki rájön, hogy merre tart, amikor odaér

2016. június 26. 20:56
Vannak olyan emberek, akik gyerekkorukban megálmodják, hogy mik szeretnének lenni, ha „nagyok lesznek” és aztán makacsul ragaszkodnak hozzá, míg végül célba nem érnek. De mi lesz azokkal, akik egész életükben keresik a hivatásukat? Ők vajon kevesebbet érnek?

Nem! Csak másban, máshogy tehetségesek. Az Y generációra különösen jellemző, hogy életük során többször váltanak munkát, otthont és sokkal könnyebben ugranak fejest az ismeretlenbe, mint elődeik. Ám nem lehet mindent a betűkre és a korosztályokra fogni, mióta világ a világ, mindig is akadtak olyan emberek, akik folyton „úton voltak”.

Ma már tudjuk, hogy ezek a személyek multipotenciális vagy szkenner típusok. Ők azok, akik szeretnek egyszerre több dologgal foglalkozni, hiába érzik jól magukat a bőrükben, mégis tovább hajtja őket az a belső késztetés, hogy mindent megértsenek és kipróbáljanak.

Ehhez persze hozzátartozik az árnyékos oldal, hisz mindannyian ismerünk olyan embert, aki minden héten hatalmas lelkesedéssel veti bele magát valami egészen új tevékenységbe, hogy aztán ugyanolyan gyorsan bele is unjon.

Viszont a szkenner típusok mellett szól, hogy bár egyetlen területen sem rendelkeznek túl mély ismeretekkel, mégis hatékonyabban oldanak meg olyan problémákat, melyekre mások csípőből azt mondanák, hogy lehetetlen. Az agyukban ugyanis összekapcsolódik a rengeteg tudományterületen szerzett, sokrétű - bár felszínes - ismeret, ezáltal pedig összefüggően, egyben látnak adott dolgokat.

Akik nem találják a helyüket, elveszettnek érzik magukat és még mindig keresik a saját személyiségüket, útjukat és hivatásukat, azoknak egy dolgot kell észben tartani: mindenki rájön, hogy hová is tart, amikor odaér.

És bár talán nem minden feladattal halad úgy az ember, ahogy szeretné vagy ahogy kellene, mégis minden energia, amit elvesz egy projekttől plusz energiaforrást, kapcsolatot és sikerélményt eredményez máshol, máskor. Csak ki kell várni!

Szabó Virág
további cikkek
Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar Hétvezér Senki sem nézi, de mindenki látja – bizonyítottan tévéfüggő a magyar A csattanót az elején lelövöm: minden korosztályt beleértve a magyarok átlagosan 4 óra 49 percet tévéznek egy nap. Ezzel hazánk a top 10-ben van világszinten, ami azért is furcsa, mert egyre többször hangzik el a mondat: „Nekem tévém sincs, vagy már rég felmondtam a kábelszolgáltatónál. Csak a Netflix van.” Akkor mégis hogyan jön ki a matek? Kik ezek a tévéfüggő emberek és mit néznek a fekete dobozban? 2024. április 22. 1:29 Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Hófehérke kakaó színű, Shakespeare Júliája pedig afro-amerikai – klasszikus-kedvelő egyenlő rasszista? Valamikor réges-régen egy királynő ült az ablakánál, varrogatott és közben nézte, hogy hullik a hó. Megszúrta az ujját, és pár csepp vére az ablakpárkányon gyűlt hóra esett. Míg a vért nézte a havon, azt kívánta, hogy bárcsak olyan gyermeke születne, akinek bőre fehér, mint a hó, az ajkai pirosak, mint a vér, és a haja fekete, akár az ében.    2024. április 14. 22:06 A vegán életmód és a fogadtatása Eszter A vegán életmód és a fogadtatása Nem, ez nem egy táplálkozási tanácsadás lesz arról, miként érdemes jó és megfelelő tápanyagú termékeket a szervezetünkbe vinni, csupán azon tapasztalatokat osztom most meg, amelyekkel egy kezdő, félig vegán szembesülök az elmúlt időszakban, ami a környezet reakcióját illeti. 2024. április 7. 22:50 A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak A húsvéti dekorációk valójában a közösségről szólnak Avagy hogyan hat a szezonális településszépítés az ott lakókra.   2024. március 31. 21:20

A következő oldal tartalma a kiskorúakra káros lehet.

Ha korlátozná a korhatáros tartalmak elérését gépén, használjon szűrőprogramot!

Az oldal tartalma az Mttv. által rögzített besorolás szerint V. vagy VI. kategóriába tartozik.