– Mennyire figyeli szakmai szemmel a környezetét egy kertépítész?
– Mindig figyelem. Nagy öröm, hogy látványosan javulnak a városi közparkok, egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek erre az önkormányzatok. Mindez többek között a számos elérhető pályázati forrásnak köszönhető. A legtöbb településen a központokat, a sétányokat újítják fel, modern utcabútorokat helyeznek ki, igyekeznek új funkciókat adni a tereknek.
Veszprémben is láthatjuk, újszerű, vandálbiztos utcabútorok, újfajta köztéri elemek jelennek meg. Az is egyértelműen megmutatkozik, hogy igyekeznek bevinni az embereket a közparkokba, kertekbe. Új, színes és vonzó játszóterek épülnek, a kültéri fitnesz eszközök telepítésével a fiatal felnőtteket is próbálják megcélozni, a nyugdíjasok pedig találkozóhelyként használhatják ezeket a tereket.
– Az említett pályázati pénzek sok önkormányzatot hozzásegítettek nagy felületek megújításához, ezekre azonban később is figyelni kell.
– A források megszerzése mellett a fenntartásra már az önkormányzatnak kell ügyelnie, többnyire önerőből, de az a tapasztalatom, hogy igyekeznek erre figyelni az érintettek, folyamatosan kezelik a zöldfelületeket.
– Nemcsak az adott területet kell figyelni egy-egy tervezés alkalmával, hanem a környezetet is vizsgálni kell. Mennyire jellemző ez a szemlélet?
– Tervezésnél nem mindegy, hogy milyen méretű településről beszélünk. Egy falunak például nem lehet nagy, burkolt felületű központi teret építeni, mert nem az a település léptéke. Szerencsére látszik a tendencia, hogy tájépítészmérnököket is bevonnak az építészek mellett a közparkok tervezésébe, így együttes erővel tudunk multifunkcionális városi zöldközpontokat létrehozni.
– Milyen irányba mutatnak a kertépítészeti trendek?
– Kevésbé elterjedtek a környékünkön a zöldtetők, amik szintén a városi zöldfelületek új formái lehetnének, például a belvárosi lapos tetejű bevásárlóközpontok, amik, így nyilvános teraszként funkcionálhatnának. Kevésbé ismert felénk, de a főváros környékén egyre nagyobb szerepet kapnak az úgynevezett közösségi kertek, ahol egy utca vagy lakótelepi tömb közös területet gondoz, gyógynövényeket, zöldséget, gyümölcsöt termeszt, közös programoknak ad helyet.
Pillanatnyilag ott tartunk, hogy nagyon burkolt, egyenes vonalú közparkokat látunk magunk körül, azonban a tájépítészet lassan átalakuló irányvonala szerint inkább a természetesebb, kevésbé épített kinézetű tájépítészet felé haladunk. Folyamatosan alakul a szemlélet, egyre inkább a könnyen fenntartható, kevesebb törődést igénylő természetes parkok jönnek létre, amik mérséklik az önkormányzatokat érintő terheket, ezzel együtt nagyobb szerepet kap az organikus tájépítészet.