2017. október 17., kedd
Hedvig névnap

Játék a devianciával: GRAFFITI (2. rész)

  • kult
  • 2013.07.03
    05:30
Folytatjuk beszélgetésünket Fenyvesi Ottóval a graffitikről.

Az interjú első fele ide kattintva érhető el.

- A graffitinek milyen megnyilvánulási formái vannak?

- Négy féle „graffitis forma” van. A legegyszerűbb változat a tagelés (névfelírás), mellyel készítője csupán annyit akar közölni a világgal: „itt jártam”. Ez a legelterjedtebb, a leggyakoribb, többnyire pár pillanat alatt elkészül. Házfalakon, buszokban, metró- és vonatkocsikban, liftekben, lépcsőházakban, nyilvános vécékben gyakran látni tageket. A graffitis „műfajok” hierarchiájában a tag a legalacsonyabb szint.

Zoé falfestménye a pesti Almási téri szabadidő központban

  • A throw upok az alkotó (vagy csoport) álnevét tartalmazó cirkalmas betűösszetételek, „betűrejtvények”, valamint nonfiguratív ábrák, amelyek – sok esetben – csak az adott szubkultúrán belük értelmezhetők.
  • A piece vagy burner mestermunka, ilyet csak igazán jó graffitisek tudnak készíteni.
  • A mural pedig egy egész falas előre megtervezett „műalkotás” (általában legális). A legtöbb ilyen Berlinben és Hollandiában van. Bizonyos értelemben a bécsi Hunderwasser-házat is a graffiti ihlette.

- Hogyan lesz valakiből graffitis?

- A graffiti maszkulin műfaj. Az idősebbek számára a graffiti egy jellegzetes megnyilvánulási forma, amely keretében a társadalomból való kivonulás vagy az egyszerű polgárpukkasztás is szerepet kap, mint egykoron az avantgárd művészet esetében. A fiatalabbak esetében a graffitizés csak időtöltési forma, ugyanis egyes gyerekeknek problémát okoz a többségi társadalomba való beilleszkedés, legtöbb esetben iskolai kudarcok érik őket, és deviáns cselekedetek felé orientálódnak. A graffiti számukra az összetartozás megerősítésének a rituáléja, amely férfias viselkedést jelent. Az ő számukra a graffiti gyógyír, hiszen adott körön (a bandán) belül elismertséget, hírnevet biztosíthat.

A writerek (firkászok) között megkülönböztethetők a rongálók és az alkotók. A rongálók számára a bátorság, az ügyesség, a keménység jelentik az eszményi képességeket. Nekik a graffiti készítése csak egy férfias erőpróbán (egy illegális eseményen) való részvételt jelent. Az alkotók számára a kreativitás, a szakértelem, a művészi koncepció és a katarzis a fontos. Persze sok esetben a rongálók és az alkotók eszményképei keverednek, és nem tudni melyik lesz majd a hangsúlyosabb.

Cserhát óvoda

- A graffiti csupán csak a nagyvárosokra jellemző? Vannak-e Veszprémben is?

- A graffiti urbánus tevékenység. A fő célpontjai a nagy kopár betonfelületek, a romos házak, tűzfalak, elhagyott gyárcsarnokok, aluljárók. A graffitis számára a legnagyobb dicsőség, ha olyan helyre fest, amit nagyon sokan látnak, például a nyilvános közlekedési eszközök, vonatok, amelyek országhatáron túlra is eljutnak. Általában az utca az, ami a graffitit életben tartja, a nyilvánosság. Természetesen Veszprémben is előfordulnak. Láthatók a színházkertben, az egyetem környékén, a piacnál, a Cserhát és a Jutas lakótelepen, egyes trafókon. Az egykori Enyhe Fintor falain állítólag Szilágyi Lackó graffitijei voltak.

- Veszprémben beszélhetünk graffiti kultúráról?

- Természetesen, mivel a veszprémi falakon vannak graffitik, tehát voltak vagy vannak fiatalok, akik illegálisan tevékenykednek. Kutatásaim során volt alkalmam találkozni velük.

A veszprémi egyetemnél

- Van jövője? Vagy kifullad?

- Amíg lesznek falak és identitásukat kereső elégedetlen, lázadó kissrácok mindig lesz graffiti. Be lehet tiltani, de a tiltás csak félmegoldás. Amerikában vannak olyan iskolák, ahol a gyerekeknek közösségi tevékenység a graffitizés. A gyerekek addig se kallódnak az utcán. Nem drogoznak, hanem rajzolnak, fújnak. Fejlesztik a kreativitásukat. A graffiti kevésbé ártalmas dolog, mint a drog és az alkohol.
A graffiti anonim műfaj, visszanyúl az ősi gyökerekhez, a hivatalos „szerzői művészet” előtti időszakba. A társadalmi igénytelenségből kiemeli a különböző elhanyagolt felületeket, alakít környezetén. Pár óra munka után öröm ránézni a szürke betonkerítésekre! Ma már több városban, nyilvános tereken legális graffitik láthatók, amelyek a környezet „megszépítését” szolgálják (budapesti aluljárók, vasútállomások, autópályák melletti betonfalak). A győri Nemzeti Színház 2012-ben graffitiseket kért fel, hogy pályázat keretében készítsék el az évad előadásainak óriásplakátjait.

Vannak érdekes esetek, amelyek szóbeszédként, pletykaként terjednek a graffitis körökben: a 90-es évek elején egy fiatal graffitis a Francia Államvasutak vonatait, pályaudvarait festette össze. Elkapták, nagy pénzbüntetést kapott. Tíz évvel később már a vasúti társaság kereste meg őt, hogy tegye változatosabbá a párizsi Északi pályaudvarból bevezető vasúti árok unalmas falait. Kétszer akkora honoráriumot kapott, mint ami tíz évvel korábban a büntetése volt. Üldözöttből művész lett. Ausztriában, Graz-ban felkérték a város graffitiseit, hogy segítsenek a régi villamosok kidekorálásában. Egervölgyben van egy utca, ahol minden házat graffiti díszít. A festést egy osztrák úr szponzorálta. Budapesten 2008 márciusában egy köteg újságpapírral kisiklattak egy villamost, majd a kisiklott szerelvény egyik kocsiját féltucat fiatal pillanatok alatt teleszórta graffitikkel. Ez volt az eddigi legdurvább hazai eset – állítólag ennek hatására alakult graffitis nyomozócsoport a magyar rendőrségnél.

Színházkert

- Milyen módon lehet a graffitit beemelni legális, elismert művészetek közé?

- A graffiti lényege az illegalitás. A graffiti öncélú dolog, önreklám, l’art pour l’art. Képzőművészet, kommunikációs jelenség és életmód. Bátorság, adrenalin, ügyesség, kreativitás, szakértelem, művészi katarzis. A graffiti, mint az utca művészete kötődik a lázadáshoz, az öncélú lázadáshoz éppúgy, mint az etikai alapon, a közösségért, valamint a közösséghez szólni akaró szándékhoz. A legtehetségesebb graffitisek alkotásait már galériákban is kiállítják, de a divatipar is hasznosítja, a graffiti legkreatívabb megnyilvánulásait. Tehát a biznisz figyel, és előbb vagy utóbb bedarálja a lázadókat is. Ezért mindig új rebellisekre lesz szükség!

Fenyvesi Ottó (1954) író, költő, szubkultúra-kutató. A veszprémi Vár Ucca Műhely irodalmi-művészeti folyóirat főszerkesztője.