- Mi is valójában a graffiti?
- A graffiti jelentése felirat, falfirka. Társadalomtudományi értelemben egy szubkultúra, ami részkultúrák, alárendelt kultúrák, speciális csoportok kultúráját jelenti, amelyek eltérnek attól a feltételezett nagyobb „normális” kulturális rendszertől, melynek részét alkotják. A kutatók minden elképzelhető alcsoportot, etnikai és szexuális kisebbségeket, fogyasztási csoportot, különleges helyzetben lévő csoportok kultúráit ide sorolják, sőt a hobbi, rajongói és életstílus csoportokat, újabban pedig az úgynevezett, „törzsi” alapon szerveződő, neo-törzseket is.
- Hogyan alakul ki a szubkultúra?
- Minden emberi társadalom szociálisan differenciált. Különböző tevékenységeket – alá- és fölérendeltségben – végző, emberek csoportjaiból áll. Minél heterogénebb egy populáció, annál több „szubkultúra” alakul ki benne, amelyek meghatározott értékek köré szerveződnek. A szubkultúrák sok-sok apró részlet, amelyek a társadalom teljes egészet alkotják. A szubkultúra tehát egy társadalmon belül élő kisebb csoport kultúráját jelenti. Ezeknek megvannak a saját normái, hiedelmei és értékei, amelyek általában eltérnek a többség kulturális értékeitől.
A különböző helyzetű társadalmi rétegek egymástól eltérő módon cselekszenek, s ez a cselekvés meghatározott „szubkulturális” szimbólumokban nyilvánul meg. Ezek a megnyilvánulási formák sok esetben feltűnést keltenek, és olykor normasértő magatartást tanúsítva keresik helyüket a világban. Manapság különösen aktuális a szubkultúrák vizsgálata, hiszen a társadalomban lejátszódó új folyamatokra világíthatnak rá.
- Miből, milyen művészeti, önkifejezési területekből táplálkozik a graffiti?
- Az ember számára a kommunikáció az egyik legelemibb életszükséglet, tevékenység. Az embert ősi ösztön vezérli, hogy közöljön valamit, hogy jeleket, képeket alkosson. A graffiti tehát önkifejezés, elemi cselekedet. Közhelynek számít, hogy a falfirkák egyidősek az emberiség történetével, hiszen az ősember rajzai több ezer éve ott vannak a barlangokban, a föld alatt.
A későbbi századok is bőven szolgáltak „falfirkákkal”. A börtönök és vécék falába vésett üzenetek, az erdő fáiba bicskával belerótt évszámok, nevek, szívek, az iskolai padokba belevésett ákom-bákomok mind-mind a graffiti előfutárának tarthatjuk.
A firkálás végigkísérte az emberiség történetét. Például az „egyiptológusok megállapították, hogy az ókori piramisok sírkamráiban, folyosóin már a legelső látogatók („turisták”), hívatlan érdeklődők ott hagyták egyiptomi, görög és latin betűs kézjegyeiket. A leggyakoribb firkálásuk ez volt: „Itt jártam, hogy lássam a sírt...”
A 20. század első felében már előfordultak házfalakra írt üzenetek. Voltak idők, amikor direkt politikai tartalmú üzenetek is felkerültek a falakra. Néhány markánsabb társadalmi villongás és zavar első jelei, üzenetei a nagyvárosi házfalakon kaptak helyet, főleg a diktatúrák idején, mint 1956-ban a magyar forradalom alatt, de a vietnámi háború és a párizsi diáklázadás falfirkái is emlékezetesek.
A házfalakon megjelenő szöveges üzenetekkel általában a társadalmi ranglétrán alacsonyabban elhelyezkedők üzentek a „fentieknek”. A falakra nem csak a béke jele, a forrongó beat-korszak együtteseinek neve, különböző logók, a menő sportcsapatok neve, hanem egyéb, furmányosabb, blikkfangosabb üzenetek is felkerültek:
– Marx halott, Lenin halott, és én sem érzem túl jól magam.
– Kérjük, hogy az utolsó ember, aki elhagyja az országot, oltsa le a villanyt.
– A valóság azoknak való, akik nem bírják a kábítószert.
– Azt hiszem a szex jobb, mint a logika, de sajnos nem tudom bizonyítani.
– Állítsátok meg a világot, ki akarok szállni!
- És mi a helyzet ma?
- Napjaink városa egy nagy bonyolult szövevény. Az emberben munkál egy természetes ösztön, hogy időnként ki akar törni a hétköznapok monotonitásából, az aszfalt- és betonrengetegből. Bizonyos esetben elég, ha az egyén valami mást csinál, mint ami a városi létben megszokott. Az emberi leleményesség, a metropoliszok korában, számos alternatív módot kitalál unalma elűzésére, érzelmei és gondolatainak kifejezésére, ösztöneinek szabadon eresztésére. A fiatal felnövekvő nemzedék ösztönei kevésbé irányítottak, így az ő közösségeik lehetnek a legaktívabb képviselői az új művészeteknek és extrémnek tűnő tevékenységeknek (gördeszka, falmászás stb.).
- A graffiti pusztán életmód, vagy inkább képzőművészet is?
- A graffiti elsősorban életmód, de közel áll képzőművészethez, hiszen számtalan híres művész graffitisként kezdte karrierjét. Ilyen volt a New York-i Keith Haring (1958-1990), akinek 2008-ban a budapesti Ludwig Múzeumban is kiállították életművét. Jean Michel Basquiat (1960–1988) szintén New Yorkban tevékenykedett, s akinek életéről Hollywoodban A graffiti királya címmel filmet is készítettek. A főbb szerepeket Gary Oldham, David Bowie, Dennis Hopper, Christopher Walken, Willem Dafoe, Courtney Love játszotta. Basquiat és Haring műveiért ma már dollármilliókat adnak a műgyűjtők.
A leghíresebb kortárs graffitiművész az angol Banksy, akinek az stenciljeit bizonyos városokban „műemlékké” nyilvánították. 2012. december elején a budapesti Műcsarnokban szerveztek egy kiállítást, amellyel a magyar kortárs underground művészek és graffitisek tisztelegtek Banksy előtt.
A posztindusztriális városokban található graffiti lehetőséget teremt egy közösségi élmény megélésére, és sajátos, szubkulturális értékek létrehozására. A firkálás keretében az egyes, az alul levő, a tömegkommunikációba beleszólni nem tudó ember képes igen hatásos módon, demokratikusan, sokak számára szólóan véleményt nyilvánítani.
A graffitisek többsége városi gyerek, urbánus gerrilla. Faluhelyen, kisebb településeken nem jellemző. A graffiti a jelenkori urbánus folklór része. Elterjedt időtöltésnek számít a magyar, városi fiatalok körében is. Az országban pár ezer, zömében kamaszokból álló társaság műveli, akik önkifejezési formákat keresve követik az idősebb elődök mintáit, életstílusát. Számukra a graffiti életforma, életmód, amit nagyban befolyásol, hogy névtelenül, álnév alatt, illegálisan kell csinálni.
Az interjú második részét holnap közöljük.
